2016. október 16., vasárnap

39.rész

*Rose szemszöge*
Lassan vége a nyárnak és mi épp azzal voltunk elfoglalva, hogy mindent elpakoljunk Hawaii-n. A fiúk turnéra mentek mi pedig fősulira vagy egyetemre. Én személy szerint a Juliardra. Erre nagyon is büszke voltam, de mégis megszakadt a szívem amikor arra gondoltam, hogy nem látom többet a barátaimat. De hát ilyen az élet nem igaz?-gondolkodtam ezen miközben a lépcsőn állva figyeltem,hogy futkosnak és kiabálnak. Heather épp a melltartóit kereste. Justin és Katie az ajtóban búcsúzkodott. Brayanna a bőröndjét próbálta becipzározni. Fifi Shara lába alatt szaladgált, aki Niall-el kiabált,hogy egyen gyorsabban.
-És én épp ezt a bandát akarom itt hagyni.-nevettem el magam.-Skacok!-tapsoltam kettőt-Akkor most mindenki fogja meg a cuccait és goo a reptér.
Niall rám nézett és épp mondani akart valamit..vagyis éppen kérdezni.
-Igen hozhatod a kajád.-válaszoltam.Elindultunk a repülőn senki nem szólt semmit. Talán mind úgy éreztük ez az utolsó közös repülőútunk.  Leszálltunk és a limboa ülve én zokogni kezdtem. Amikor elmentem a lányok mellett csak jobban sírtam. Aztán pedig a fiúk magán gépe következett csak ültem ott és néztem, ahogy Harry hátra lendíti a haját és int.
-Szeretlek-olvastam le az ajkáról.

*Emy szemszöge*
Nos ennek is vége. Anya jött értem a reptérre. A kocsiban elkezdtem zokogni. Mind ezt tettük. Sírtunk,mert a nyárnak vége és az egyetem, a turnék el veszik a gyerekkorunk. Sírtunk, mert annyira összenőtt a bandánk, és most mind máshova mentünk. Messze..nagyon messze egymástól.
-Most nagyon nehéz, de ennek így kell lennie.-simogatta meg anyu a vállam.
-Köszönöm,hogy itt vagy.-mosolyogtam rá.

*Zoé szemszöge*
Nem akartam itt lenni..a szobám ablakán ültem és gondolkodtam. Egyszerűen olyan kis tudatlan hülye voltam és annyi,de annyi kérdésem volt. És ezekkel a kérdésekkel nem tudtam mit kezdeni. A legnagyobb fájdalom mégis Louis jelentette. Hiányzott..

*Louis szemszöge*
Nem akartam ilyen messze lenni Zoé-tól. Valahogy amikor nem volt velem nem éreztem úgy mint mellette.
-Louis megyünk.-mondta Harry.
-Menjetek csak pár perc és megyek.-néztem rá. Az ablakban ültem. Megfogtam a telefont és tárcsáztam a számát egy ideig csöngött,de aztán az üzenetrögzítő jelentkezett.
-Szeretlek.-suttogtam bele.

*Bray szemszöge*
Holnap egy kaliforna-i egyetemre megyek. Épp a bőröndömbe pakoltam amikor veszekedést hallottam lentről. Leszaladtam.
-Anya apa ti veszekedtek?-kérdeztem.
-De Brayanna velem marad.-kiabálta anyám.
-Maradjon is. Ő is olyan hisztis mint te vagy.-mondta és azzal ki is rohant apám. Anya felháborodva csapta be a szobája ajtaját.
-Anyu mi volt ez?-mentem be.- Ti sosem vitáztatok.
-Menj már innen.-kiabálta. Nem mondtam semmit.
-Apa miért akadt ki?-nem tágítottam. A szüleim soha nem veszekedtek. Minta házasságban éltek.
-Hát nem érted kicsim.-sírta el magát anyám.-Ő nem az apád. Nekem volt egy szeretőm.
-Micsoda?-nem is fogtam fel amit hallottam. Ez meg hogy lehet? Az apám nem is az apám?
-Remek.-emeltem fel felháborodva a kezem, majd a lábamra csaptam.-A pasim megcsalt a legjobb barátnőmmel..és gyerekük lesz...és még egy évig nem is látom Rose-t és a csajokat...és még azt is meg kell tudnom,hogy..hogy az apám nem is az apám?-zokogtam.
-Kicsim.-jött volna,hogy megöleljen.
-Ne gyere ide.-emeltem fel a kezem.-Én fogok egy taxit és megyek az egyetemre.-azzal kis is sétáltam és nem törődtem azzal amit utánam kiabál.

*Rose szemszöge*
Össze pakoltam minden cuccom. Juliard egyetem..beültem a limuzinba. Viszonylag gyorsan oda értem.
-Hát itt lennék.-sóhajtottam.Elindultam a szobám felé. 113-as. Gyönyörködtem a látványban és egyszer csak neki mentem valakinek.
-Jajj..-nevettem el magam.-Bocsáss meg.
Egy lány volt az.
-Katheniss vagyok. Te pedig Rosalie..az elnök lánya és a One Direction egyik üdvöskéje.-nyújtott kezet.
-Igen.-mosolyodtam el.

*
Név: Katheniss Piercie
Kor:19 

-Melyik  a szobád?-kérdezte.
-113.-mondtam,de sehol nem találom.
-Én is ott vagyok és..-mondta ő. Oda vezetett a szobába. Egy átlagos szoba volt. Fehér falakkal és fa bútorokkal:

-Hűha.-mondtam.-Nem valami színes.
-Én is jobbra számítottam.-mondta Kath.-Az ablak melletti ágyat meghagytam neked.
-Köszi!-mosolyogtam. Le tettem a táskám és elkezdtem kipakolni. Az asztalra tettem párképet,a "bandánkról" ami az első nyáron készült. Pár kis apróságot amit feleslegesen magammal hurcoltam.
Kipakoltam a ruháimat. Két szekrény volt.
-Ez de cuki már.-fogta meg a képet Kath.-A nagy drámás banda ugye?
-Az az első nyarunkon készült.-mondtam.
-Los Angeles-ben, ugye?-kérdzete.
-I..-mondtam volna, hogy igen,de abban a percben kicsapódott az ajtó.
-Na ki kapta a szemben lévő szobát Kath?-jött be két fiú.
-Micheal, Tyler!-ölelte meg őket Katheniss.
-Nem szeretek ölelkezni.-mondta az egyik fiú és lefejtette magáról a lány karjait.
-Ő a szoba társam Rosalie.-mutatott be. Aztán őket is nekem. A bunkó Tyler, aki meg állandóan mosolyog Micheal.
-Sziasztok.-emeltem fel a kezem.
Tyler:

 Micheal:

-Este kimegyünk a térre. Jöttök?-mondta Micheal.
-Persze.-mondtuk mi lányok egyszerre.
-Zsíír.-mosolygott rám.-Akkor ott talizunk.-és ezzel ki is mentek.
-Húha. Ez a Tyler wlég ijesztő.-mondtam.
-Tudod,ő azóta ilyen mióta elvesztette az apját.-magyarázta Kath.
-Honnan ismered őket?-kérdeztem miközben folytattam a pakolást. 
-Micheal-lel jártunk.-dobta le magát az ágyára. 
-És ilyen jóban vagytok.-döbbentem meg.
-Igen,bár kicsit kínos. Tudod,azért mentünk szét, mert egy éve amikor idejött megcsalt engem.
-Jesszusom.-öleltem át.-És szereted még?
-Persze,..-láttam egy könnycseppet a szemében. Megöleltem és vigasztaltam.
-De ő..-folytatta.-Ő boldog..ő nélkülem is boldog. És nem is sejti mit tett velem ez az ölelés..és nem is tudja, mit érzek..
-Ccccssss!-nyugtattam tovább. Rutinos voltam ebben.-Találunk neked valakit.
-Bocsi.-bújt ki a karjaimból és elkezdte törölgetni a szemét.-Még csak most találkoztunk én meg már a gondjaimmal terhellek.
-Semmi baj. Szeretek segíteni. 

Egész délelőtt dumáltunk. Délután kerestem egy kis "biztonságos zúgot" és felhívtam Harryt.
-Szia.-mondtam,olyan boldoggá tett a hangja és, hogy láthatom őt.
-Szia kincsem.-mosolygott és bele túrt a hajába.
-Aaaaahhh!!!! Megbolondítasz.-nevettem el magam.
-Imádom amikor nevetsz.-mondta.
-Szeretlek.-suttogtam és önkéntelenül is egy könnycsepp szökött a szemembe.
-Én is szeretlek. De ne sírj már.-mosolygott rám, és én is ezt tettem. 
-Milyen az egyetem?-kérdezte.-Tök jó..csak az a bajom,hogy mind messze vagytok.
-Nekünk meg tök nagy balhénk volt. Louis be rúgott és elkezdett az utcán kiabálni meg vetkőzni.-mondta.
-Jesszusom, ennyire meg viselte a szakítás?
-Ami azt illeti, azt kiabálta Szeretlek Rosalie..én meg..-sütötte le a szemét.
.-Mit csináltál babám?-kérdeztem. Nem tudom kiért aggódjak hirtelen jobban. 
-Megvertem.-szakította meg a gondolataim Harry.-és kórházban van..-jöttek ki a könnyei.
-Jaj kicsim. De én nem őt szeretem. Csak téged.-mondtam, és annyira ott akartam lenni mellette..szüksége volt rám..én meg 400 kilométerre tőle ültem és néztem a laptopom képernyőjén,ahogy sír.
-Életem szeretlek.-mondtam. Este bementem mikor ők ki  mentek a koncertre. Elindultunk Katheniss-sel a buliba. Ez az utolsó emlékem. Mi történt velem? És mit keresek egy parkolóban szakadt ruhában? Miért nincs velem senki? Mi ez az egész? 

2016. június 13., hétfő

38.rész

Most nagyon sokat késtem. Ezer bocsánat,de végre normális telóm van szóval most tudok sokat irni. Nem is húznám az időt, jó szórakozást!

*Rose szemszöge*
Lustizos napunk volt. Voltak akik a kertben ücsörögtek a kanapén vagy akik épp a harmadik tál müzlit nyomták be..Niall.
-Niall baj van?-kiabáltam a konyhába ugyanis valami hatalmasat csörömpölt. Nem jött válasz. Bementem és engem is lesokkolt amit láttam. Bray a kertben smárolt Sterlinggel.
-Ó te jó isten.-tagoltam. Niall abban a percben felszaladt és nem is jött le.
-Reménytelen.-jött le Harry. Bray elment valahova.
-Sziasztok megjöttem.-kiáltotta.
-Te normális vagy?-kérdeztem én.
-Niall-el mi van?-vágta oda Shara.
-Sterling jól csókol?-kérdezte Zo. Ők és Lou nem jöttek ki egymással. Nagyon sokat veszekedtek mostanában és ennek hatására,hogy szépen fogalmazzak kissé elkurlvult a csaj.
De vissza Brayannára..azt hiszem ennek a megoldása is rám vàr.
Tehát mikor Zo fel tette a "Jól csókol?" kérdést mind rá kiabáltunk és szúró tekintettel néztük.
-Oké. Oké.-emelt fel védekezőn a kezét.
-Bemehetek?-kérdezte Brayanna.
-Gyere.-mondtam.-Nos,mi volt ez?
Lenézett a földre és elpirult.
-Én randiztam Sterlinggel és azt hiszem szeretem őt. Nem tudom mi van velem. Mostanában elég sokat veszekedtünk..és..értitek.
-Értitek??? Mi van veletek bazmeg?? Mi bajotok??? Azt mondtam nyár elején, hogy nem kellenek fiúk de ők is emberek!! Már bocs csajok,de mind akkora kurvák vagytok!-kiáltottam és fel is szaladtam a szobába. Csak akkor gondolkodtam el mit is mondtam. De hát ha igazam volt. Ám nem tudtam másra  gondolni csak arra,amit Brayentől  hallottam pár napja. 
-Rose gyere le!-kiáltott Harry. Leszaladtam. Niall és Brayanna vitáztak.
-De ezt nem teheted velem.-mondta Liam.
-Én nem akarlak bántani..de nekem..-dadogott Bray.
-Neked kell a változás mi?-nevette el magát Niall.
-Niall...sajnálom.
-Nem kell..-mondta és kiszaladt egészen  a tengerig. 
-Én nem akartam ezt.
-Istenem.-fintorodtam el.-Majd én beszélek vele. 
-Én szeretnék veled beszélni Rose.-mondta Brayen.
-Gyere a konyhába.-intettem neki.
-Én..amióta bevallottam neked mit érzek rám se nézel.-Sütötte le a szemét.
-Brayen..nekem ez sok.-mondtam.
-De én nem tudok másra gondolni csak rád és tudom,hogy nem kellett volna azt tennem amit tettem. De akkor még nem gondoltam bele és nagyon sajnálom.
-De ez nem ilyen egyszerű. Neked feleséged van.-nevettem el magam. Egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt.
-Jaa..a feleséem mi?-fintorodott el.
-Ezt miért így mondod?-Kérdeztem értetlenül.
-Shara Niall-tről terhes nem tőlem.
Erre nem lehetett mit mondani. Csak álltam és néztem Brayenre.

*Eközben Shara szemszöge*
Nem mertem el mondani senkinek de szerelmes lettem Niall-be, és ő is belém. Le is feküdtünk.
-Niall.-mondtam amikor bejött a szobámba.
-Szia.-mosolygott és levetette magát mellém az ágyra.
-Mondanom kell valamit.-néztem rá komolyan.
-Mit szólnál hozzá ha kihasználnánk azt,hogy ketten vagyunk.-ölelte át a derekam és csókolt a nyakamba.
-Ne.-mondtam.-Szeretnék veled beszélni. Ez fontos.-toltam el magamtól.
-Mi az Shara? Ne csináld ezt velem.-nézett rám édes kutyus pofival.
-Niall nem.-mondtam szúrosan.-Én terhes vagyok..és nem tudom ki az apja.
-Micsoda??-döbbent meg.
-Jól hallottad.
-Ez hülyeség.-mondta.-Tőlem nem lehetsz terhes.
-Nem azt mondtam, hogy tőled. Lehet,hogy Brayen az apja de lehet,hogy te.

*Bray szemszöge*
-Skacok hol van Niall.-jöttem le egy kis délutáni alvás után.
-Nem tudjuk.-mondta Justin.
-Zsír.
-Konyhában nézted?-kérdezte Harry.
-Nem.-indultam el a konyha felé. Be is mentem. A konyhából vezettet a lépcső az alagsorba,ahol Shara és Brayen szobája volt. Shara megkért mindenkit, hogy ne zavarja és becsukta a lépcsőház ajtaját. De az most nyitva volt gondoltam le megyek és megkérdezem Shara-t nem-e tudja merre van Niall. Ám erre választ kaptam amikor a szoba elé értem Niall ott ölelgette Shara-t.
 -Ne.-mondta Shara.-Szeretnék veled beszélni. Ez fontos.-tolta el magától.
-Mi az Shara? Ne csináld ezt velem-mondta neki Niall.
-Niall nem.-mondta Shara szúrosan.-Én terhes vagyok..és nem tudom ki az apja.
-Micsoda??-döbbent meg.
-Jól hallottad.
-Ez hülyeség.-mondta Niall.-Tőlem nem lehetsz terhes.
-Nem azt mondtam, hogy tőled. Lehet,hogy Brayen az apja de lehet,hogy te.
Nem hittem a fülemnek ezeknek viszonyuk volt egymással és én nem tudtam. Azt hittem ott helyben szakad alattam össze a világ. Éreztem,hogy a föld "kiszalad" a lábam alól és elesek. A kanapén tértem magamhoz ott volt mellettem Brayen.
-Felkeltél?-mosolygott.-Nem fáj semmid?
-A feleséged és Niall-dadogtam.
-Pssszzzt!-tette a kezét a számra.-Még kába vagy az eséstől pihenj. Felviszlek a szobába jó?-mondta és ,ár fel is emelt.
-Brayen te mi a francot csinálsz?-kérdezte Niall.
-Pusztulj meg.-mondta Brayen és tovább ment.
-Te tudtál róluk?-kérdeztem már a szobában?
-Igen és már be is adtam a vállókeresetet.-mondta szomorúan.-De te most aludj, nagyot estél.-mondta és azzal magamra is hagyott én pedig alvás helyett keserves zokogásba kezdtem.

*Katie szemszöge*
-Elképesztő amit ezek művelnek nem?-kérdeztem Justin-t már a szobánkban.
-De. Én nem tudom mit akarnak.-fintorodott el ő is.
-Tegnap beszéltem Selenával.-tereltem a témát, nem igazán volt kedvem a barátaimat kibeszélni.
-Engem nem érdekel az a lány.-mondta majdnem kiabálva.
-Jól van.-mondtam. Nem tudtam miért akad ki ennyire.

*Bray szemszöge*
Nem tudtam aludni és nem bírtam ki, hogy ne menjek le és tépjem meg Shara-t. Le is mentem.
-Hol van Shara?-kérdeztem a lépcső tetején.
-Jobban vagy?-jött felém Niall.
-Pusztulj innen mert lerúglak.-tettem elé a kezem.
-Szóval tudod?-kérdezte a szemét lesütve.
-Láttam.-mondtam.
-Bray, figyelj én nem akartam..-kezdte Shara de én közbe vágtam.
-Mit nem akartál??-nagyon ideges lettem, ami abból is látszott,hogy paprikavörös lett a fejem és könnybe lábadt a szemem.-Nem akartál férjes asszony létedre lefeküdni a pasimmal.
-Ez nem ilyen egyszerű.-mondta ő.
-Ócska ribanc vagy.-mondtam és a hajába kapaszkodtam. Rose és Katie odajöttek,hogy leszedjenek róla. Mindenki kiabált én meg csak azt láttam,hogy Niall Shara-t ölelgeti és a fejét simogatja. Abban a pillanatban összerogytam Rose karjaiban..Nem akartam ott lenni. El akartam süllyedni, csak eltűnni a világban és semmit nem csinálni..soha többet nem akartam létezni. Én szégyeltem magam.
-Brayanna.-keltegett Rose.
-Niall.-mondtam.
-Jobban vagy?-kérdezte Zo.-Elájultál.
-Jól vagyok.-mondtam. De minden lepergett előttem, egy perc alatt.
-Miért tette ezt velem?-kezdtem el zokogni.

*Zoé szemszöge*
Erre nem tudtam mit szólni. Annyira sajnáltam Bray-t. Nekem viszont meg volt a magam baja. Louissal nagyon sokat veszekedtünk, és én egyre többet gondoltam Harry-re. Nem éreztem magam boldognak. Azt hiszem beszélnem kell vele. Este amikor bementünk a szobába neki is álltam.
-Louis.-kezdtem az ágyon feküdt én pedig akkor jöttem ki a fürdőből.-Azt hiszem beszélnünk kéne.
-A kapcsolatunkról.-mondta ő.
-Igen.-sütöttem le a szemem.-Mostanában nem igazán törődtünk egymással és..-nem tudtam mit mondani pedig elterveztem mit mondok. De amikor ránéztem nem tudtam semmit ki nyögni, legszívesebben rávetettem volna magam.
-Nézd, tudom én nem...én tudom, hogy mit érzel..vagyis Harry iránt.-sóhajtott.
-Louis én téged is szeretlek és nem akarlak elveszíteni,de nem tudom miért van ez...
-Nem kell meg magyarázni én is gondolok..másra.-láttam a szemében, hogy Rose-t akart mondani. Csak a reakciómtól félt.
-Mi van velünk.-ültem le mellé.
-Nem tudom. Talán nem is illünk össze.-mondta.
-De akkor eddig miért éreztük magunkat ilyen jól?-kérdeztem én.Annyira értetlen kislánynak éreztem magam.
-Talán csak az hozott minket össze, hogy Rose és Harry..tudod.-Sütötte le ő is a szemét. Olyan kínos volt ez az egész.
-Akkor most szakítunk?-néztem rá.
-Azt hiszem az lenne a legjobb neked is és nekem is.
-Igen.-sóhajtottam.-Akkor én a kanapén alszok..azt hiszem.-és gyorsan letöröltem a kiszökni akaró könnycseppet.
-Jól vagy?-láttam,hogy ő is azzal küszködik amivel én.
-Persze csak,olyan gáz ez az egész. Nem hiszem el..valahogy annyira elegem van. A kedvenc fiú bandámmal tölteni a nyarat, és aztán nézd meg mi lett belőle..mindenki boldog..szinte férje van mindegyikünknek csak én vagyok ilyen szerencsétlen és olyan...-itt már patakként folyt a könny a szememből.
-Na gyere ide.-mondta és magához húzott. Átölelt és ez nagyon jól esett. A karjaiban aludtam el.

2016. május 3., kedd

37.rész

Megint kicsit megkésve de itt van ) remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

*Rose szemszöge*
Régebben sokat sétáltam Hazza-val. Ám mostanában ez miatt a filmes dolog miatt egyre kevesebbet törödik velem. Ma taliztunk volna, de nem jött el. 3  órát vártam rá. Négyszer hívtam és üzenet rögzítője jelentkezett. Nem zavartam, tovább nyílván akadt jobb dolga. Még vártam egy kicsit, de semmi. Nem jött. Akkor úgy gondoltam, utoljára felhívom. De nem azt kaptam amire vártam. De most legalább felvette.
-Szia. 3 órája várok rád a Starbuck'sban ahol megdumáltuk.
-Szia nem érek rá. Majd ha vége a bulinak akkor hívlak. Szia.-és ezzel ki is nyomta. Nem kellett több az asztalra dobtam egy dollárt és kifutottam. Haza akartam menni egy járatos busszal,de nem értem el. Esett és a busz pont előttem elhúzva fröcskölt a fejembe egy adagot a pocsojából. Nem tudtam, hová menjek és mit tegyek. A pasim most koptatott le egy buli miatt és még tiszta víz lettem. Keserves sírásban törtem ki. Felhívtam aput aki azonnal értem jött. Ennél jobb apukám nem is lehetne. Otthon betakart a gyerekkori pokrocomba és hagyta, hogy egy-egy pohár forró csoki mellett kitárgyaljak mindent. Aztán a szobámba mellettem volt míg el nem aludtam. Másnap Harry hívott arra keltem fel.
-Szia Rose.-mondta.
-Szia. Nem szeretnélek zavarni.
-Nem zavarsz.-mondta.-Engedj be kérlek.- nem tudom miért de megtettem. Amikor bejött csak nekem esett és csókolózni kezdtünk majd +18-as kalandokban volt részem vele ismét.
*Másnap*
Harry karjaiban keltem. Már tegnap beszéltem Harryvel és telon a csajokkal, hogy megyünk Hawaii-ra. Ma már csak beugrottunk mindenkihez limoval és mentünk is. Ezt házat bérelte ki nekünk apu:

-Ez meseszép!-kiáltottunk és mentünk is felderíteni a házat. A konyha:
Hálószobák:







Nappali:

Este fele értünk oda és miután mindent végig vizsgáltunk szaladtunk is bele a tengerbe. A fiúk egy hegyről ugráltak le.
-Ez tök állat!-ordított Harry és feldobta a haját a vízből. Erre minden lány olvadozni kezdett. A fiúk persze bevágták a durcát.
-Ilyet mindenki tud.-mondta Justin és ő is utánozni akarta Hazzát. Mire ő a fejére ugorva kiabálta:
-A Harry mozdulatot csak Harry Styles csinálhatja.- erre elkezdtek verekedni, persze csak hülyeség képpen.
-Hé, mi lenne ha olyan nyakba ülős-löködset játszanánk.-mondta Katie. Mire mind rá néztünk és csak pislogtunk.
-Ajj, hogy fel ülünk a fiúk nyakába és le kell lökni a másikat. Tudjátok...-mondta Heath. Na így már mindketten megértettük és neki is álltunk felülni a fiúk nyakába. Én és Harry nyertünk. Engem nem tudtak csak lelökni. Amikor kezdtünk fázni bementünk. Felöltöztünk és bevackoltuk magunkat jó sok popcornnal a kanapéra és megnéztük a Star Strek cimű filmet. Katie és Shara bealudtak. Őket bevitték a pasijaik. Mi akik fent voltunk még dumáltunk egy kicsit,de mi is hamar aludni mentünk.

*Heath szemszöge*
Reggel amikor fel keltem nem volt mellettem senki. Lementem és ott sem találtam senkit. Oké ez fura.-gondoltam.
-Csajok!-kiabáltam. Semmi válasz. Ki mentem a házból a kertbe. Sötét lett. Tök parás lett minden. És akkor egy hang kezdett hívogatni a házból. Mint egy rossz horror film. Lüktett bennem a "ne menj be inkább fuss" gondolat..de be mentem. Láttam a barátaimat és Liam-et. Ott voltak halottan. Mind ott feküdtek mellettem holtan.

-Heather!-kiabált Louis.-Kelj fel szerelmem.
-Mi te élsz vagy én is meghaltam?-néztem a pasimra.
-Nem kincsem. Csak álmodtad.-ölelt magához.
-Tényleg?? Akkor a csajok is élnek?-néztem fel rá az öleléséből.
-Persze.-mosolygott.
-Akkor jó.-nyugodtam meg és vissza aludtam a karjaiban.

*Shara szemszöge*
Olyan jó volt megint korlátok nélkül élni. Amikor felébredtem még senki nem volt fent. Fel mentem a konyhába, ugyanis egy alagsori szobát választottam Brayannel. Csináltam egy cappuccinot és ki vettem valami krémes sütit a hűtőből. Ki ültem a teraszra és élveztem a nap első sugarait.

*Bray szemszöge*
Arra keltem fel, hogy valami csörög. Niall telója.
    Katie irta ki a telefon. Fel vettem és ő meg elkezdte darálni, hogy milyen jó volt a sz*x én meg csak néztem.
-Te ki vagy?-kérdeztem amikor abba hagyta.
-Hát, Niall barátnője.-mondta.-Te ki vagy a testvére?
-Hogy mi van?-nyögtem miután magamhoz tértem a sokktól.
-Tudnom kéne valamit?-kezdett aggódni.
-Niall az én pasim.-mondtam. Erre a csaj kinyomta. Fel keltem és nem tudtam, hogy sírjak  vagy keltsem fel és beszéljek vele. Fel vettem ezt:
Aztán el kezdtem pakolni és kisétáltam az ajtón. A teraszon kint ült Shara.
-Hova mész?-kapta el a kezem.
-Haza.-sütöttem le a szemem.-Niall...-nyögtem.
-Hé ülj le és mesélj el mindent-rántott le egy napozó ágyba. A napfeljöttét néztem és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik az arcomon. Nem tudtam megszólalni ám a lány szavait tisztán hallottam a fülembe.
-Hé Brayanna térj magadhoz. Bray!!-egyre halkabban hallottam Shara hangját aztán már csak a medencét láttam és végül semmi.

*Shara szemszöge*
Bray egy börönddel jött ki a házból én utána futottam és segíteni akartam. De Brayanna eszméletét vesztette. Azonnal beszaladtam és fel keltettem mindenkit. Be vittük a kórházba.
-A lány depresszió miatt ájulhatott el. -mondta már a kórházban a doki.-Nem érte valami olyan sokk ami ilyen állapotba taszította?
-Niall.-néztünk mind rá aki nem is tehetett mást mint,hogy evett.
-Nem tudom.-mondta.-Én is aggódtam.Én aludtam és arra keltem, hogy Shara kiabál.
És akkor megcsörrent a telója. Egy lány volt felvette és ki ment.
-Tudom mi a baja.-mondta.-Katie a volt barátnőm azt mondta neki,hogy járunk. De semmi nincs köztünk.
Nem tudtunk mit tenni. Mindenki haza ment Niall-en kívül ő ott akart lenni amikor fel kel és tisztázni vele mindent.

*Rose szemszöge*
Nem sok mindenhez volt kedvünk. Pizzát rendeltünk és azt ettük. Én csináltam egy kakaót:
Ki bontottunk egy zacskó gumicukrot és mentünk a nappaliba tv-zni.
*Bray szemszöge*
-Niall.-mondtam amikor kinyitottam a szemem.
-Szerelmem.-fogta meg a kezem.-Nem tettem semmit. Katie azokat csak kitalálta. Nagyon szeretlek. Sajnálom.
-Szeretlek-nyögtem, majd újra behunytam a szemem.
-Bray!Kelj fel!-sírta.
-Itt vagyok.-mondtam.Ezután csak arra emlékszem,hogy beszél hozzám. El aludtam.

*Rose szemszöge másnap*
Amint felkeltünk mindenki felöltözött és mentünk Brayannahoz a kórházba. 
-Lányok sziasztok!-mondta amikor beértünk a kórterembe. 
-Szia.-mondtuk egyszerre. Beszélgettünk és be jött egy nővér.
-A főorvos úrtól jövök.-mondta.-A kisasszony haza mehet.
Mind nagyon örültünk. Haza mentünk de otthon nem tudtunk mit csinálni. Társasoztunk,fetrengtunk. En Brayennel is beszéltem. Ketten voltunk a nappaliban. 
-Rose.-mondta.
-Igen?-néztem rá.
-Sokat gondolkodtam. És egyre többször..áhh olyan nehéz ezt elmondani...tehát..én még szeretlek Rose.-nyögte ki végül. Engem teljesen lesokkolt. Köpni,nyelni nem tudtam.




2016. április 26., kedd

36.rész

*Bocsi megint késett a rész! De nem jó a telóm . De egy hónap múlva lesz laptopom is meg újj telom is szóval akkor lesz bőven rész :) a mostani nem lett hosszú de azért remélem tetszeni fog. :D jó szórakozást!! :D :)*

*Rose szemszöge*
Harry lesütött szemmel mondta, hogy tőlünk semmit nem akar az az ember. Mind bambán néztünk rá. Nem értettük mit akar ezzel mondani.
-Ezt nem értem.-mondta Brayen.-Csak én vagyok hülye vagy...-itt Harry a szavába vágott.
-Nem vagy hülye. Nem kell aggódni. Én ezt elintézem. Csak bízzatok bennem srácok.
-Harry mit tudsz?-kérdeztem én.
-Ez nem a te dolgod Rosalie.-kezdett el kiabálni.-Nem kell mindenbe bele ütni az orrod. Nem minden rólad szól.
-Nem szól minden rólam Harry. De ez az ember majdnem megerőszakolta Heathert és arra kényszerítette Brayannat, hogy öljön meg valakit.-emeltem fel én is a hangom.-És lehet, hogy nekem még nem tett keresztbe. De ha jól emlékszem, azért ülsz most itt mert engem hívott fel ez az ember, hogy megkeseríti az életem. Szóval ez igen is rólam szól! Tehát most vissza teszed a segged a kanapéra és mindent elmondasz.
Harry ismét el szégyelte magát. Leült és végig folyt egy könnycsepp az arcán.
-Hé!-mentem oda, hogy megöleljem.-Most meg mi a baj? Hallod? Ne sírj már. Nem akartam kiabálni.
-Nem a te hibád!-mondta és a vállamra borulva sírni kezdett. Intettem a srácoknak, hogy menjenek és ők megtették. Egy kis idő után már én is sírtam, de Harry elaludt. Nekem viszont csak az járt a fejemben, hogy mibe keveredett az én kis mackóm. Nem tudtam aludni.
*Heath szemszöge*
Rose mondta, hogy most is elmegyünk nyaralni. Már szinte tudtam ugyanúgy Los Angelesbe megyünk. Azt hiszem el kéne kezdenem pakolni, Meg is tettem, de aztán a gondolataim sírásra kényszerítettek. Féltem Christől. Nem akarom, hogy szabad lábon legyen, Hallottam, hogy valaki kopog. Ki nyitottam és akkor ott állt előttem, Nem akartam  hinni a szememnek.
-Heather!-mondta.-Régen találkoztunk! Nem hiányoztam?
-Mit akarsz tőlünk?-kérdeztem idegesen,
-Kérdezd a drága Harrydet.-mondta ő.
-Nem mondja el.-mondtam.-Ha elmondanád te talán segíthetnénk megoldani és akkor mindenki jól jár. Ha ezt befejezd és normális ember módjára megbeszéled vele akkor Rose azt is elintézi, hogy ne kelljen börtönbe menned.
-Igazán?-láttam rajta valami megbánás félét.
-Gyere be és mondd el mi történt.-nyitottam szélesebbre az ajtót.
-Bízol bennem?-kérdezte.
-Nem!-vágtam rá egyértelmű választ. De beengedtem és felvittem a szobámba.
-Tehát hallgatom.-mondtam.
-Egy este a kislányomért mentünk a nagymamájához. A feleségem anyja nem szeretett engem és sokat veszekedtem a feleségemmel miatta. Aznap is így volt amikor mentünk haza. A kislányom csendben ült hátul. Egy hangot sem adott ki de tudom, hogy sírt. És egyszer csak láttam, hogy..-itt kijöttek a könnyei, de folytatta.-...Hogy valaki száguld felénk és bele hajtott a kocsinkba. Ez a valaki Harry volt. Nem állt meg tovább hajtott én pedig ott maradtam. Egyedül az összetört kocsimban a halott feleségemmel és lányommal.
-És ezért csinálod ezt velünk.-kérdeztem én is könnyes szemmel. Nem akartam el hinni, hogy Harry ilyenre képes volt.
-Én csak...nem tudom.-mondta. -Sajnálom. Főleg tőled kell elnézést kérnem. El menünk a fehér házba és az ember végül vállalta, hogy letölti a büntetését.
*Nem sokkal ezután Emy szemszöge*
Arra keltem fel, hogy nem érzem Zayn erős karját a derekamon. Azonnal lementem meg nézni ott van-e. De ami ott láttam több mint sokkoló.Selena és Zayn ott álltak a konyha közepén és csókolóztak.
-Mi a szar?-kérdeztem.
-Óóó!Fel keltél?-nézett rám Zayn.
-Hát ti mit műveltek?-kérdeztem. És kurva szar érzésem volt. Nagyon mély fájdalmat éreztem a mellkasomban. Nem tudtam mi ez de nagyon úgy éreztem nehéz lesz enyhíteni.
-Hát, el akartam mondani,de nem tudtam,hogyan.
-Nem tudtad, hogyan? Zayn a pasim vagy.
-Volt.-vàgta bele Selena.
-Te ne pofàzz!!!-ordítottam rà.
Nem beszèltem Zaynel többet. Kiküldtem őket én pedig felmentem a szobàmba ès az àgyra borulva bögtem.
*Katie szemszöge*
Reggelt nagyon koràn keltem. Nagyon hiànyzott Justin.
Fel vettem ezt a ruhàt:
Le mentem és csináltam magamnak egy cappuccino-t. Volt még egy kis palacsinta a hűtőben azt tele nyomtam csoki öntettel és megettem. Épp, hogy végeztem valaki csengetett. Ki mentem és sokkolt a látvány Selena Gomez állt előttem. Be csaptam volna az ajtót a szememet forgatva.
-Katie várj.-fogta meg az ajtót.-Csak egy percet kérek.
-Oké.-tártam szélesre az ajtót.  Le ültünk a konyhában egymással szemben.
-Én nem akarok közétek állni. Tudom,hogy Justin boldog veled. Talán érez valamit irántam is de köztünk ez nem működhet én is tudom.-mondta.
-A lényeget Selena.-vágtam a szavába idegesen.
-Tehát bocsánatot akarok kérni. Tőled is a barátnőidtől is. Tudom ezzel nincs megoldva de hibáztam és nagyon megbántam.-kicsordultak a könnyei. Most nem a sztár volt hanem, csak Selena egy átlagos lány akit megbántottak és aki el ítéltek egy hiba miatt, olyanok akik ugyanúgy hibáznak mint ő. Egy átlagos lány akinek szeretetre és egy barátra volt szüksége. Oda mentem és megöleltem. Lejött Shara.
-Ti nem utáljátok egymást?-kérdezte lesokkoltan a lépcsőről.
-Nem beszéltünk.-mondtuk egyszerre.
-Oké..-mondta és kievtte a tejet.-Megetted a palacsintát te szemét.-lökött játékosan oldalba.
-Igen.-mondtam és puszit nyomtam a nővérem arcára.  Selena miután tőle is bocsánatot kért elmentünk vásárolni. Ezeket vettük:


Aztán beültünk egy Starbuck-ba és ettünk egy hambit meg ittunk egy kávét.
-Nekem most mennem kell. Klipp forgatásra kell mennem. Szia.-mondta Selena,
-Szia.-öleltem meg. Ami őt váratlanul érte mert csak később fonta kőrém a karjait.

*Heath szemszöge*
Csak el akartam süllyedni.
-Heath én nem akarlak elveszíteni, de..-megakadt.
-Lou..nem kell magyarázkodni. Én rontottam el.-vágtam a szavába.
-De akkor most mi lesz velünk?-lábadt könnybe a szeme. Ezt látva én sem bírtam már és a karjaiba rogyva sírni kezdtem. Csak ott álltunk ott egymást ölelve és zokogva.
-Szeretlek!-mondta ő.
-Én is szeretlek!-zokogtam én.
-Na ne sírj már.-emelte fel a fejem. Letörölte a könnyeimet.-Mindketten hibáztunk. Szeretném ha velem maradnál.
-El tudjuk felejteni?-szipogtam.
-El.-csókolt meg. Ezután sétálni mentem a parkba és csak smaciztunk.

*Rose szemszöge*
Nem akarok csinálni ma semmit! Elég hülye álmom volt a bankett után. De ez nem lényeg csak ültem lustiztam és Harryval beszéltem.

2016. február 26., péntek

35.rész

halika :D itt is van a 35.rész
köszi mindenkinek aki itt van még :) bocsi a nagyobb szünetért!! Nem lesz ilyen több igérem! Ez egy kicsit rövidebb rész lesz..de igyekszek minnél izgalmasabbat kihozni :D jó szórakozást!

*Rose szemszöge*
Hogy mire vágytam én beképzelt marha? Arra, hogy Brayen legyen az oldalamon. Nem tudtam tovább bent maradni erre gondolva. Ki mentem a teraszra.
-Hé Rose!-jött ki Shara.-Mindjárt bejelentik a bál királyt és királynőt. Neked bent kéne várnod, hogy...-itt a szavába vágtam.
-Nem utálsz?
-Miért utálnálak?-lépett mellém aggódva.-Nincs baj ugye?
-Shara...én...Brayennel...szóval...-dadogtam.De nem egyszerűen nem voltam olyan lelketlen, hogy ezt pont itt pont ma mondjam el neki.
-Rose ugye nem csináltatok semmit?-kapott idegesen a szája elé.
-Nem! Nem! Félre értesz. Én csak...csak úgy képzeltem el ezt az estét, hogy vele állok fel a színpadra és vele jövök el ide.-nem tudom hogy jött ki. Idegesen néztem a legjobb barátnőm arcát, ám arról nem volt leolvasható semmi érzelem.
-Rose te vagy a legnépszerűbb csaj! Ő pedig a kosárcsapat kapitánya és a legnépszerűbb srác. Csak ti lehettek a bál király és királynő.
-De nem!!-miért ilyen kedves? Erre nem így kéne reagáljon.
-Rose!!-fogta meg a vállam.-Ez csak régi álm. A szíved mélyén tudod pont azért ez életed legyszebb estély mert nem ő van veled.
-Igazad van!-gondoltam bele úgy igazán.-Hiszen nekem egy királyom van még pedig az én Harrym.
-Menjünk!-húzott hirtelen az ajtó felé.
Én lettem a királynő és Hazza a király.

*Shara szemszöge*
Ki mentem meg keresni Rose-t. Sokkolt amit mondott nekem. Nem hittem, hogy erre vágyik.
De nem hiszem, hogy szeretné még Brayent. Boldog Harry-vel.

*Rose szemszöge*
Miután vége lett a bálnak elmentünk egy közeli kávézóba. Ott is ittunk elég sokat. Részegen  mentem haza a többiek előbb kidőltek vagy még a bál után haza mentek. Tehát én egyedül mentem haza. Nem volt senki az utcán. Majd egyszer csak arra lettem figyelmes. hogy valaki tépi a hajam. Alig fogtam fel mi van. Egy férfi húzott a hajamnál fogva.
-Engedjen el-vísitottam. Aztán innen minden kiesett.

*Heath szemszöge másnap*
Ölni tudtam volna egy fejfájás csillapítóért. Azt hiszem haza jöttem a buli után. De nem voltam biztos benne.Nagyon részeg voltam és nem emlékszem. Fel léptem Tiwitterre. Liam Tomlinson körül kavarog a botrány. Volt barátnőjével kapták rajta amint együtt isznak és ezt a képet készítették róluk már a fiatal sztár lakásán:

Egy ideig még néztem a laptopom. Aztán felhívtam.
-Igen.-a hangja zaklatott volt. Aggódni kezdtem. Egy szörnyű érzés tört elő belőlem. A mellkasomban indult meg aztán a torkomhoz érve a levegőtől is megfosztott. Ez volt azaz érzés amikor féltem, hogy elvesztem őt. Egy ideig nem szóltam csak ott álltam és éreztem a megtörés jelét...éreztem a könnycseppet az arcomon:
-Heather hallasz?-zökkentett ki a gondolataimból az a hang ami ide is taszított. 
-Beszélnem kell veled.-mondtam.-Személyesen.
-Nekünk nincs miről beszélni Heath.-mondta.
-Mi?Miért?-kezdtem azt hinni, hogy ez a lány nem véletlen volt ott tegnap nála.
-Én láttam Heath...láttam é-és nagyon fájt.-hallottam a hangján, hogy ő is sírni kezd.
-Mit?? Louis kérlek találkozzunk.-mondtam és még több könnycsepp gördült végig az arcomon. Az érzés, hogy elvesztem egyre erősebb és erősebb lett.
-Rendben.-mondta a templom mellett várlak. Ez a templom volt az a MI HELYÜNK a mi KÖZÖS 
helyünk.Fel vettem ezt: 

Ki mentem a templomhoz. Ő akkor már ott volt. Furcsán nézett engem.
-Mi a baj?-ahogy az égető kék szempárba néztem a sírás folytogatott. A szemében volt valami...valami amitől megijedtem. Ez a valami az irántam érzett gyűlölet volt. Arra vágytam, hogy ott helyben süllyedjek el.
-Hát nem tudod?-fordította el a fejét, és a földet kezdte nézni.
-Nem Louis nem tudom.-mondtam és próbáltam rájönni de nem ment.
-Te tegnap..-itt könnyek szöktek ki a szeméből és még jobban elszégyelte magát.- Tegnap megcsaltál engem Heather,
-Hogy micsoda?
-Igen!a suli udvarban csókolóztál.-mondta én pedig csak néztem. Nem tudtam mit tegyek vagy mit mondjak. Egyszerűen el akartam süllyedni. Vagy bárhová eltünni.

*Eközben Emy szemszöge*
Nem sok mindent csináltam ma. Rettenetesen fájt a fejem. A tervem az volt, hogy egész nap az ágyban maradok. Elég régóta voltam Facebookon amikor is kaptam egy üzit egy lánytól. Nem tudom ki ez. Az üzenetben ez állt:
"Nos..nem is tudom hol kezdjem. Először is az én kis Zaynemet te nem fogod tönkre tenni. Másdoszor...ha mégegyszer botrányba keveritek az én kis drágáimat akkor ízekre téplek titeket. Elég érthető voltam remélem.Na puszka a férjecskémnek. ;) 
Na ez a hátránya annak ha a pasid a One Direction tagja. Ilyen üziket  hetente kaptunk. Nem volt bajom vele. Sosem törődtem az utálkozokkal. De azért a 100-ik már kezdett aggasztani. Nem mondtam semmit. Egyszer már említettem Zaynnek aminek nem lett jó vége. Vitatkozni kezdtünk. Azt mondta el akarom választani a rajongóitól meg, hogy féltékeny vagyok. Azóta nem beszélünk semmi olyanról ami a sztársággal kapcsolatos.

*Rose szemszöge*
Nem akartam fel kelni. De muszály volt. Azt hiszem arra keltem, hogy valaki kiabál. Egy lány be akart jönni hozzám és megölni. Mert én elvettem az ő férjét. Miután lerendezték ezt megprobálta, vissza aludni de nem ment. Fel vettem egy egyszerű felsőt és nacit. Kezdtem hiányolni a nyarat. Alig vártam, hogy megint a fiúkkal töltsük a nyarat. Épp azon találgattam hová is mehetnénk amikor a telom csörgése kizökentett a gondolataimból. Ismeretlen.
-Szia csajszi!-szólt bele egy férfi.-Remélem nem felejtettek még el.-itt gúnyos nevetést hallatott.-Megint megszöktem. Ám ezúttal okosabb leszek, Nem titeket kaplak el hanem a kis sztárocskáitokat. Talán  a hajassal kezdem.
-Ha bármit...-csak eddig jutottam, Ugyanis kinyomta. Gyorsan írtam mindenkinek, hogy talizzunk. Mindenki jött amilyen gyorsan csak tudott. Amikor itt volt mindenki elmondtam mi a szitu,
-Ki ez és mit akar?-kérdezte Zoé.
-Én nem bírom az ilyen sztorikat.-mondta Katie.-Félek.
-Ez csak szerintem hasonlít Amannda Todd sztorijára?-kérdezte Emy.
-Héé!-tettem rendet ismét én.-Nem azért vagyunk itt, hogy azt találgassuk kinek a sztorijára hasonlít...egyébként ha jobban bele gondolok egy kicsit tényleg hasonlít Amanda-éra..Na de mindegy. Azt kell kideríteni mit akar ez a férfi tőlünk.
-Tőletek semmit.-mondta Harry és lesütötte a szemét.



2016. február 22., hétfő

34.rész

*Sziasztok!! fhuu jó régen irtam új részt! De most nem is húzom az időt. Jó szórakozást.


*Katie szemszöge*
Épp Justinnál voltam, Korán reggel keltem. Az én mackóm még aludt. Ki keltem az ágyból és lementem. Csengettek. Ki mentem megnézni ki az. Egy csomó mikrofont nyomtak a képembe. Be csaptam az ajtót. Ehhez túl álmos voltam. Aztán megint.
-Hát ezt nem hiszem el.-mondtam miközben az ajtóhoz mentem és kinyitottam.
-Selena?-meglepődtem. Sírt.
-Szia.-mondta.-Beszélni szeretnék veletek.
-Miről?-intettem be. Valahogy nem tudtam gonosz lenni vele. Sejtettem, hogy nem rossz szándékkal van itt.
-Justin még nincs fent,.mondtam.
-De igen.-szólalt meg a hátam mögött.-Miért engedted be?
-Beszélni akar velünk.-mondtam. Amikor Justinra néztem láttam, hogy nagyon ideges.
-Beszélni?-húzta el a száját.-Én nem beszélek veled.
-Justin én gondolkodtam...-mondta volna Selena de Justin közbe vágott:
-NEEM!-szinte kiabált.-Nem tudom mit akarsz. De még mindig nem tudlak elfelejteni és mindennap gondolok rád. És tovább akartam lépni de nem megy. Takarodjatok.-mondta.-Mindketten.
Addig kiabált amíg el nem mentünk. Mindketten sírtunk. Én főként azért amit Justin mondott. A parkba mentünk. Épp hogy leültünk hallottuk is hogy kattogtatnak.
-Nem tudunk oda menni ahol nem látnak?.kérdezte Selena.
-De gyere.-fogtam meg a kezét és elhúztam.Futottunk hozzánk.
-Ebből címlap sztori lesz.-mondta nevetve Selena.
-Az tuti.-mosolyogtam én is. Bementünk, Shara és Zoé teljesen ledöbbentek.
-Ti ketten...?-kezdték a kérdést de leintettem őket és behúztam Selly-t a szobámba.
-Mi akartál mondani?-kérdeztem. Selena pedig elmondta, hogy ő még szereti Justint és sajnálja amiket mondott, amiket tett és mindent. Órákig beszélgettünk. Este ment el. Mindent elmondtam a csajoknak.

*Rose szemszöge a bélig egy nap van hátra,*
Reggel boldogan keltem..vagyis nem tudom boldog voltam-e. Amikor a fürdőmben a tükörbe néztem elgondolkodtam. Rájöttem,hogy nagyon hosszú időszak ér végig holnap, hogy mindennek ami eddig boldoggá tett az talán holnap után már nem is számít. Egy ideig még néztem mennyit változtam aztán neki álltam készülni. Fel vettem ezt:

Aztán beültem a liomoba és mentem a suliba. 
-Sziasztok.-jött be az osztályfönök.-Tudjátok annak ellenére, hogy mennyi gondom volt veletek mindannyiotokat nagyon szeretem és nem akartam, hogy eljöjjön a ballagásotok napja. Ne tudom mit csinálok majd nélkületek.-mosolygott és mi mind egy emberként kiabáltunk be:
-Vissza jövünk Miss Scooter.
-Köszi srácok.-jöttek ki a könnyei és vele együtt nekünk is. -Azt hittem nem lesz ilyen nehéz.-mondta ő. Mi voltunk az első osztálya.-Nagyon szeretném ha nem esne szét az osztály közösség és a találkozón ugyanígy teljes létszámmal itt lennétek. Most pedig Zoé elmond pár dolgot.
Zoé kiállt az osztály elé és elkezdte darálni a szokásos dumát évkönyvekről meg bál szabályokról stb. stb. Nem sokan figyeltek. Egész lassan telt a nap. suli után a csajokkal be ültünk a kedvenc kávézonkba.
-Helló lányok.-jött oda pár lány.
-Sziasztok!-pilláztunk döbbenten.
-Csinálhatunk veletek képet?-kérdezte egyikük.
-Igen.-bólintottunk akkor esett le mindenkinek hogy vagy Belieberek vagy Directonierek. Aztán Katie elmesélte a sztorit. Mikor ennek vége volt pont kiért a kávénk:


Még dumáltunk aztán amikor megittuk jöhetett a vásárlás. Elmentünk egy közeli kis butikba és mindenki szét széledt ruhát keresni. Az enyém:
Bray:
Shara:
Zoé:
Heath:
Emy:
Amikor mindenki meg volt beültünk a limoba és mindenki haza ment. Még beszéltünk pár órát skypon aztán aludni mentünk. A holnapi nagy nap lesz.

*Másnap Heath szemszöge*
Anya teljesen megváltozott végre újra a régi aki törődik velem. Fura egy kicsit de annyi idő után jól esik. 
-Jó reggelt angyalom.-adott puszit az arcomra.
-Szia.-adtam neki en is. Együtt kajáltunk. Aztán én mentem suliba ő meg a szobába tovább írni a könyvét. Egész nap a csajokkal voltunk. Senki nem várta a ballagást. De el kellet jönnie. Rose mondta a búcsú beszédet:
-Tudom én mindenre fel tudok készülni egy tökéletes beszéddel. De tegnap ez ment. Próbálkoztam, de őszintén nem tudok ma mit mondani. Ez az első alkalom, hogy valahol leragadt a szívem. Azt hiszem most tényleg egy új szakasz kezdődik nem úgy mint általános után. Ma...a mai bálon tényleg egy szakaszt zárunk le az életünkben. Persze ebben az új szakaszban is lesz része tanulásnak. Lesz része fájdalomnak. És minden egyébnek. Hiszen most kezdünk élni..szóval azt mondom akárhová is sodor titeket a szél mindig emlékezzetek: Miss Scooter szavaira: "Fiatalok vagytok! Most kamaszodtok! Most kell élni, mert később már nem lehet! Tehát szegjetek minden szabályt és élvezzétek az életet." Én a 12/C osztály nevében szeretnék köszönetet mondani. Mindenkinek. Az iskola igazgatóbak. A takarítóknak és a gondnokunknak Mr.Todd-nak. De legfőkébb nektek-nézett felénk.-Lehet hogy vitáztunk néha de nektek köszönhetem azt a Rosalie Spaning-ot aki most itt áll.

*Rose szemszöge*
Az igazat megvallva nem készültem azt terveztem szívből beszélek és meg volt a hatása. A bál..az este minden tökéletes volt az nap.Egyet kivéve volt egy álmom...és ez nem vált valóra...Nem is tudom miért vágytam erre. Ez nem szép egy részt Shara-val szemben sem az én Hazza-mmal. De én mégis önfejűen erre vágytam.