2016. június 13., hétfő

38.rész

Most nagyon sokat késtem. Ezer bocsánat,de végre normális telóm van szóval most tudok sokat irni. Nem is húznám az időt, jó szórakozást!

*Rose szemszöge*
Lustizos napunk volt. Voltak akik a kertben ücsörögtek a kanapén vagy akik épp a harmadik tál müzlit nyomták be..Niall.
-Niall baj van?-kiabáltam a konyhába ugyanis valami hatalmasat csörömpölt. Nem jött válasz. Bementem és engem is lesokkolt amit láttam. Bray a kertben smárolt Sterlinggel.
-Ó te jó isten.-tagoltam. Niall abban a percben felszaladt és nem is jött le.
-Reménytelen.-jött le Harry. Bray elment valahova.
-Sziasztok megjöttem.-kiáltotta.
-Te normális vagy?-kérdeztem én.
-Niall-el mi van?-vágta oda Shara.
-Sterling jól csókol?-kérdezte Zo. Ők és Lou nem jöttek ki egymással. Nagyon sokat veszekedtek mostanában és ennek hatására,hogy szépen fogalmazzak kissé elkurlvult a csaj.
De vissza Brayannára..azt hiszem ennek a megoldása is rám vàr.
Tehát mikor Zo fel tette a "Jól csókol?" kérdést mind rá kiabáltunk és szúró tekintettel néztük.
-Oké. Oké.-emelt fel védekezőn a kezét.
-Bemehetek?-kérdezte Brayanna.
-Gyere.-mondtam.-Nos,mi volt ez?
Lenézett a földre és elpirult.
-Én randiztam Sterlinggel és azt hiszem szeretem őt. Nem tudom mi van velem. Mostanában elég sokat veszekedtünk..és..értitek.
-Értitek??? Mi van veletek bazmeg?? Mi bajotok??? Azt mondtam nyár elején, hogy nem kellenek fiúk de ők is emberek!! Már bocs csajok,de mind akkora kurvák vagytok!-kiáltottam és fel is szaladtam a szobába. Csak akkor gondolkodtam el mit is mondtam. De hát ha igazam volt. Ám nem tudtam másra  gondolni csak arra,amit Brayentől  hallottam pár napja. 
-Rose gyere le!-kiáltott Harry. Leszaladtam. Niall és Brayanna vitáztak.
-De ezt nem teheted velem.-mondta Liam.
-Én nem akarlak bántani..de nekem..-dadogott Bray.
-Neked kell a változás mi?-nevette el magát Niall.
-Niall...sajnálom.
-Nem kell..-mondta és kiszaladt egészen  a tengerig. 
-Én nem akartam ezt.
-Istenem.-fintorodtam el.-Majd én beszélek vele. 
-Én szeretnék veled beszélni Rose.-mondta Brayen.
-Gyere a konyhába.-intettem neki.
-Én..amióta bevallottam neked mit érzek rám se nézel.-Sütötte le a szemét.
-Brayen..nekem ez sok.-mondtam.
-De én nem tudok másra gondolni csak rád és tudom,hogy nem kellett volna azt tennem amit tettem. De akkor még nem gondoltam bele és nagyon sajnálom.
-De ez nem ilyen egyszerű. Neked feleséged van.-nevettem el magam. Egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt.
-Jaa..a feleséem mi?-fintorodott el.
-Ezt miért így mondod?-Kérdeztem értetlenül.
-Shara Niall-tről terhes nem tőlem.
Erre nem lehetett mit mondani. Csak álltam és néztem Brayenre.

*Eközben Shara szemszöge*
Nem mertem el mondani senkinek de szerelmes lettem Niall-be, és ő is belém. Le is feküdtünk.
-Niall.-mondtam amikor bejött a szobámba.
-Szia.-mosolygott és levetette magát mellém az ágyra.
-Mondanom kell valamit.-néztem rá komolyan.
-Mit szólnál hozzá ha kihasználnánk azt,hogy ketten vagyunk.-ölelte át a derekam és csókolt a nyakamba.
-Ne.-mondtam.-Szeretnék veled beszélni. Ez fontos.-toltam el magamtól.
-Mi az Shara? Ne csináld ezt velem.-nézett rám édes kutyus pofival.
-Niall nem.-mondtam szúrosan.-Én terhes vagyok..és nem tudom ki az apja.
-Micsoda??-döbbent meg.
-Jól hallottad.
-Ez hülyeség.-mondta.-Tőlem nem lehetsz terhes.
-Nem azt mondtam, hogy tőled. Lehet,hogy Brayen az apja de lehet,hogy te.

*Bray szemszöge*
-Skacok hol van Niall.-jöttem le egy kis délutáni alvás után.
-Nem tudjuk.-mondta Justin.
-Zsír.
-Konyhában nézted?-kérdezte Harry.
-Nem.-indultam el a konyha felé. Be is mentem. A konyhából vezettet a lépcső az alagsorba,ahol Shara és Brayen szobája volt. Shara megkért mindenkit, hogy ne zavarja és becsukta a lépcsőház ajtaját. De az most nyitva volt gondoltam le megyek és megkérdezem Shara-t nem-e tudja merre van Niall. Ám erre választ kaptam amikor a szoba elé értem Niall ott ölelgette Shara-t.
 -Ne.-mondta Shara.-Szeretnék veled beszélni. Ez fontos.-tolta el magától.
-Mi az Shara? Ne csináld ezt velem-mondta neki Niall.
-Niall nem.-mondta Shara szúrosan.-Én terhes vagyok..és nem tudom ki az apja.
-Micsoda??-döbbent meg.
-Jól hallottad.
-Ez hülyeség.-mondta Niall.-Tőlem nem lehetsz terhes.
-Nem azt mondtam, hogy tőled. Lehet,hogy Brayen az apja de lehet,hogy te.
Nem hittem a fülemnek ezeknek viszonyuk volt egymással és én nem tudtam. Azt hittem ott helyben szakad alattam össze a világ. Éreztem,hogy a föld "kiszalad" a lábam alól és elesek. A kanapén tértem magamhoz ott volt mellettem Brayen.
-Felkeltél?-mosolygott.-Nem fáj semmid?
-A feleséged és Niall-dadogtam.
-Pssszzzt!-tette a kezét a számra.-Még kába vagy az eséstől pihenj. Felviszlek a szobába jó?-mondta és ,ár fel is emelt.
-Brayen te mi a francot csinálsz?-kérdezte Niall.
-Pusztulj meg.-mondta Brayen és tovább ment.
-Te tudtál róluk?-kérdeztem már a szobában?
-Igen és már be is adtam a vállókeresetet.-mondta szomorúan.-De te most aludj, nagyot estél.-mondta és azzal magamra is hagyott én pedig alvás helyett keserves zokogásba kezdtem.

*Katie szemszöge*
-Elképesztő amit ezek művelnek nem?-kérdeztem Justin-t már a szobánkban.
-De. Én nem tudom mit akarnak.-fintorodott el ő is.
-Tegnap beszéltem Selenával.-tereltem a témát, nem igazán volt kedvem a barátaimat kibeszélni.
-Engem nem érdekel az a lány.-mondta majdnem kiabálva.
-Jól van.-mondtam. Nem tudtam miért akad ki ennyire.

*Bray szemszöge*
Nem tudtam aludni és nem bírtam ki, hogy ne menjek le és tépjem meg Shara-t. Le is mentem.
-Hol van Shara?-kérdeztem a lépcső tetején.
-Jobban vagy?-jött felém Niall.
-Pusztulj innen mert lerúglak.-tettem elé a kezem.
-Szóval tudod?-kérdezte a szemét lesütve.
-Láttam.-mondtam.
-Bray, figyelj én nem akartam..-kezdte Shara de én közbe vágtam.
-Mit nem akartál??-nagyon ideges lettem, ami abból is látszott,hogy paprikavörös lett a fejem és könnybe lábadt a szemem.-Nem akartál férjes asszony létedre lefeküdni a pasimmal.
-Ez nem ilyen egyszerű.-mondta ő.
-Ócska ribanc vagy.-mondtam és a hajába kapaszkodtam. Rose és Katie odajöttek,hogy leszedjenek róla. Mindenki kiabált én meg csak azt láttam,hogy Niall Shara-t ölelgeti és a fejét simogatja. Abban a pillanatban összerogytam Rose karjaiban..Nem akartam ott lenni. El akartam süllyedni, csak eltűnni a világban és semmit nem csinálni..soha többet nem akartam létezni. Én szégyeltem magam.
-Brayanna.-keltegett Rose.
-Niall.-mondtam.
-Jobban vagy?-kérdezte Zo.-Elájultál.
-Jól vagyok.-mondtam. De minden lepergett előttem, egy perc alatt.
-Miért tette ezt velem?-kezdtem el zokogni.

*Zoé szemszöge*
Erre nem tudtam mit szólni. Annyira sajnáltam Bray-t. Nekem viszont meg volt a magam baja. Louissal nagyon sokat veszekedtünk, és én egyre többet gondoltam Harry-re. Nem éreztem magam boldognak. Azt hiszem beszélnem kell vele. Este amikor bementünk a szobába neki is álltam.
-Louis.-kezdtem az ágyon feküdt én pedig akkor jöttem ki a fürdőből.-Azt hiszem beszélnünk kéne.
-A kapcsolatunkról.-mondta ő.
-Igen.-sütöttem le a szemem.-Mostanában nem igazán törődtünk egymással és..-nem tudtam mit mondani pedig elterveztem mit mondok. De amikor ránéztem nem tudtam semmit ki nyögni, legszívesebben rávetettem volna magam.
-Nézd, tudom én nem...én tudom, hogy mit érzel..vagyis Harry iránt.-sóhajtott.
-Louis én téged is szeretlek és nem akarlak elveszíteni,de nem tudom miért van ez...
-Nem kell meg magyarázni én is gondolok..másra.-láttam a szemében, hogy Rose-t akart mondani. Csak a reakciómtól félt.
-Mi van velünk.-ültem le mellé.
-Nem tudom. Talán nem is illünk össze.-mondta.
-De akkor eddig miért éreztük magunkat ilyen jól?-kérdeztem én.Annyira értetlen kislánynak éreztem magam.
-Talán csak az hozott minket össze, hogy Rose és Harry..tudod.-Sütötte le ő is a szemét. Olyan kínos volt ez az egész.
-Akkor most szakítunk?-néztem rá.
-Azt hiszem az lenne a legjobb neked is és nekem is.
-Igen.-sóhajtottam.-Akkor én a kanapén alszok..azt hiszem.-és gyorsan letöröltem a kiszökni akaró könnycseppet.
-Jól vagy?-láttam,hogy ő is azzal küszködik amivel én.
-Persze csak,olyan gáz ez az egész. Nem hiszem el..valahogy annyira elegem van. A kedvenc fiú bandámmal tölteni a nyarat, és aztán nézd meg mi lett belőle..mindenki boldog..szinte férje van mindegyikünknek csak én vagyok ilyen szerencsétlen és olyan...-itt már patakként folyt a könny a szememből.
-Na gyere ide.-mondta és magához húzott. Átölelt és ez nagyon jól esett. A karjaiban aludtam el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése