2016. február 26., péntek

35.rész

halika :D itt is van a 35.rész
köszi mindenkinek aki itt van még :) bocsi a nagyobb szünetért!! Nem lesz ilyen több igérem! Ez egy kicsit rövidebb rész lesz..de igyekszek minnél izgalmasabbat kihozni :D jó szórakozást!

*Rose szemszöge*
Hogy mire vágytam én beképzelt marha? Arra, hogy Brayen legyen az oldalamon. Nem tudtam tovább bent maradni erre gondolva. Ki mentem a teraszra.
-Hé Rose!-jött ki Shara.-Mindjárt bejelentik a bál királyt és királynőt. Neked bent kéne várnod, hogy...-itt a szavába vágtam.
-Nem utálsz?
-Miért utálnálak?-lépett mellém aggódva.-Nincs baj ugye?
-Shara...én...Brayennel...szóval...-dadogtam.De nem egyszerűen nem voltam olyan lelketlen, hogy ezt pont itt pont ma mondjam el neki.
-Rose ugye nem csináltatok semmit?-kapott idegesen a szája elé.
-Nem! Nem! Félre értesz. Én csak...csak úgy képzeltem el ezt az estét, hogy vele állok fel a színpadra és vele jövök el ide.-nem tudom hogy jött ki. Idegesen néztem a legjobb barátnőm arcát, ám arról nem volt leolvasható semmi érzelem.
-Rose te vagy a legnépszerűbb csaj! Ő pedig a kosárcsapat kapitánya és a legnépszerűbb srác. Csak ti lehettek a bál király és királynő.
-De nem!!-miért ilyen kedves? Erre nem így kéne reagáljon.
-Rose!!-fogta meg a vállam.-Ez csak régi álm. A szíved mélyén tudod pont azért ez életed legyszebb estély mert nem ő van veled.
-Igazad van!-gondoltam bele úgy igazán.-Hiszen nekem egy királyom van még pedig az én Harrym.
-Menjünk!-húzott hirtelen az ajtó felé.
Én lettem a királynő és Hazza a király.

*Shara szemszöge*
Ki mentem meg keresni Rose-t. Sokkolt amit mondott nekem. Nem hittem, hogy erre vágyik.
De nem hiszem, hogy szeretné még Brayent. Boldog Harry-vel.

*Rose szemszöge*
Miután vége lett a bálnak elmentünk egy közeli kávézóba. Ott is ittunk elég sokat. Részegen  mentem haza a többiek előbb kidőltek vagy még a bál után haza mentek. Tehát én egyedül mentem haza. Nem volt senki az utcán. Majd egyszer csak arra lettem figyelmes. hogy valaki tépi a hajam. Alig fogtam fel mi van. Egy férfi húzott a hajamnál fogva.
-Engedjen el-vísitottam. Aztán innen minden kiesett.

*Heath szemszöge másnap*
Ölni tudtam volna egy fejfájás csillapítóért. Azt hiszem haza jöttem a buli után. De nem voltam biztos benne.Nagyon részeg voltam és nem emlékszem. Fel léptem Tiwitterre. Liam Tomlinson körül kavarog a botrány. Volt barátnőjével kapták rajta amint együtt isznak és ezt a képet készítették róluk már a fiatal sztár lakásán:

Egy ideig még néztem a laptopom. Aztán felhívtam.
-Igen.-a hangja zaklatott volt. Aggódni kezdtem. Egy szörnyű érzés tört elő belőlem. A mellkasomban indult meg aztán a torkomhoz érve a levegőtől is megfosztott. Ez volt azaz érzés amikor féltem, hogy elvesztem őt. Egy ideig nem szóltam csak ott álltam és éreztem a megtörés jelét...éreztem a könnycseppet az arcomon:
-Heather hallasz?-zökkentett ki a gondolataimból az a hang ami ide is taszított. 
-Beszélnem kell veled.-mondtam.-Személyesen.
-Nekünk nincs miről beszélni Heath.-mondta.
-Mi?Miért?-kezdtem azt hinni, hogy ez a lány nem véletlen volt ott tegnap nála.
-Én láttam Heath...láttam é-és nagyon fájt.-hallottam a hangján, hogy ő is sírni kezd.
-Mit?? Louis kérlek találkozzunk.-mondtam és még több könnycsepp gördült végig az arcomon. Az érzés, hogy elvesztem egyre erősebb és erősebb lett.
-Rendben.-mondta a templom mellett várlak. Ez a templom volt az a MI HELYÜNK a mi KÖZÖS 
helyünk.Fel vettem ezt: 

Ki mentem a templomhoz. Ő akkor már ott volt. Furcsán nézett engem.
-Mi a baj?-ahogy az égető kék szempárba néztem a sírás folytogatott. A szemében volt valami...valami amitől megijedtem. Ez a valami az irántam érzett gyűlölet volt. Arra vágytam, hogy ott helyben süllyedjek el.
-Hát nem tudod?-fordította el a fejét, és a földet kezdte nézni.
-Nem Louis nem tudom.-mondtam és próbáltam rájönni de nem ment.
-Te tegnap..-itt könnyek szöktek ki a szeméből és még jobban elszégyelte magát.- Tegnap megcsaltál engem Heather,
-Hogy micsoda?
-Igen!a suli udvarban csókolóztál.-mondta én pedig csak néztem. Nem tudtam mit tegyek vagy mit mondjak. Egyszerűen el akartam süllyedni. Vagy bárhová eltünni.

*Eközben Emy szemszöge*
Nem sok mindent csináltam ma. Rettenetesen fájt a fejem. A tervem az volt, hogy egész nap az ágyban maradok. Elég régóta voltam Facebookon amikor is kaptam egy üzit egy lánytól. Nem tudom ki ez. Az üzenetben ez állt:
"Nos..nem is tudom hol kezdjem. Először is az én kis Zaynemet te nem fogod tönkre tenni. Másdoszor...ha mégegyszer botrányba keveritek az én kis drágáimat akkor ízekre téplek titeket. Elég érthető voltam remélem.Na puszka a férjecskémnek. ;) 
Na ez a hátránya annak ha a pasid a One Direction tagja. Ilyen üziket  hetente kaptunk. Nem volt bajom vele. Sosem törődtem az utálkozokkal. De azért a 100-ik már kezdett aggasztani. Nem mondtam semmit. Egyszer már említettem Zaynnek aminek nem lett jó vége. Vitatkozni kezdtünk. Azt mondta el akarom választani a rajongóitól meg, hogy féltékeny vagyok. Azóta nem beszélünk semmi olyanról ami a sztársággal kapcsolatos.

*Rose szemszöge*
Nem akartam fel kelni. De muszály volt. Azt hiszem arra keltem, hogy valaki kiabál. Egy lány be akart jönni hozzám és megölni. Mert én elvettem az ő férjét. Miután lerendezték ezt megprobálta, vissza aludni de nem ment. Fel vettem egy egyszerű felsőt és nacit. Kezdtem hiányolni a nyarat. Alig vártam, hogy megint a fiúkkal töltsük a nyarat. Épp azon találgattam hová is mehetnénk amikor a telom csörgése kizökentett a gondolataimból. Ismeretlen.
-Szia csajszi!-szólt bele egy férfi.-Remélem nem felejtettek még el.-itt gúnyos nevetést hallatott.-Megint megszöktem. Ám ezúttal okosabb leszek, Nem titeket kaplak el hanem a kis sztárocskáitokat. Talán  a hajassal kezdem.
-Ha bármit...-csak eddig jutottam, Ugyanis kinyomta. Gyorsan írtam mindenkinek, hogy talizzunk. Mindenki jött amilyen gyorsan csak tudott. Amikor itt volt mindenki elmondtam mi a szitu,
-Ki ez és mit akar?-kérdezte Zoé.
-Én nem bírom az ilyen sztorikat.-mondta Katie.-Félek.
-Ez csak szerintem hasonlít Amannda Todd sztorijára?-kérdezte Emy.
-Héé!-tettem rendet ismét én.-Nem azért vagyunk itt, hogy azt találgassuk kinek a sztorijára hasonlít...egyébként ha jobban bele gondolok egy kicsit tényleg hasonlít Amanda-éra..Na de mindegy. Azt kell kideríteni mit akar ez a férfi tőlünk.
-Tőletek semmit.-mondta Harry és lesütötte a szemét.



2016. február 22., hétfő

34.rész

*Sziasztok!! fhuu jó régen irtam új részt! De most nem is húzom az időt. Jó szórakozást.


*Katie szemszöge*
Épp Justinnál voltam, Korán reggel keltem. Az én mackóm még aludt. Ki keltem az ágyból és lementem. Csengettek. Ki mentem megnézni ki az. Egy csomó mikrofont nyomtak a képembe. Be csaptam az ajtót. Ehhez túl álmos voltam. Aztán megint.
-Hát ezt nem hiszem el.-mondtam miközben az ajtóhoz mentem és kinyitottam.
-Selena?-meglepődtem. Sírt.
-Szia.-mondta.-Beszélni szeretnék veletek.
-Miről?-intettem be. Valahogy nem tudtam gonosz lenni vele. Sejtettem, hogy nem rossz szándékkal van itt.
-Justin még nincs fent,.mondtam.
-De igen.-szólalt meg a hátam mögött.-Miért engedted be?
-Beszélni akar velünk.-mondtam. Amikor Justinra néztem láttam, hogy nagyon ideges.
-Beszélni?-húzta el a száját.-Én nem beszélek veled.
-Justin én gondolkodtam...-mondta volna Selena de Justin közbe vágott:
-NEEM!-szinte kiabált.-Nem tudom mit akarsz. De még mindig nem tudlak elfelejteni és mindennap gondolok rád. És tovább akartam lépni de nem megy. Takarodjatok.-mondta.-Mindketten.
Addig kiabált amíg el nem mentünk. Mindketten sírtunk. Én főként azért amit Justin mondott. A parkba mentünk. Épp hogy leültünk hallottuk is hogy kattogtatnak.
-Nem tudunk oda menni ahol nem látnak?.kérdezte Selena.
-De gyere.-fogtam meg a kezét és elhúztam.Futottunk hozzánk.
-Ebből címlap sztori lesz.-mondta nevetve Selena.
-Az tuti.-mosolyogtam én is. Bementünk, Shara és Zoé teljesen ledöbbentek.
-Ti ketten...?-kezdték a kérdést de leintettem őket és behúztam Selly-t a szobámba.
-Mi akartál mondani?-kérdeztem. Selena pedig elmondta, hogy ő még szereti Justint és sajnálja amiket mondott, amiket tett és mindent. Órákig beszélgettünk. Este ment el. Mindent elmondtam a csajoknak.

*Rose szemszöge a bélig egy nap van hátra,*
Reggel boldogan keltem..vagyis nem tudom boldog voltam-e. Amikor a fürdőmben a tükörbe néztem elgondolkodtam. Rájöttem,hogy nagyon hosszú időszak ér végig holnap, hogy mindennek ami eddig boldoggá tett az talán holnap után már nem is számít. Egy ideig még néztem mennyit változtam aztán neki álltam készülni. Fel vettem ezt:

Aztán beültem a liomoba és mentem a suliba. 
-Sziasztok.-jött be az osztályfönök.-Tudjátok annak ellenére, hogy mennyi gondom volt veletek mindannyiotokat nagyon szeretem és nem akartam, hogy eljöjjön a ballagásotok napja. Ne tudom mit csinálok majd nélkületek.-mosolygott és mi mind egy emberként kiabáltunk be:
-Vissza jövünk Miss Scooter.
-Köszi srácok.-jöttek ki a könnyei és vele együtt nekünk is. -Azt hittem nem lesz ilyen nehéz.-mondta ő. Mi voltunk az első osztálya.-Nagyon szeretném ha nem esne szét az osztály közösség és a találkozón ugyanígy teljes létszámmal itt lennétek. Most pedig Zoé elmond pár dolgot.
Zoé kiállt az osztály elé és elkezdte darálni a szokásos dumát évkönyvekről meg bál szabályokról stb. stb. Nem sokan figyeltek. Egész lassan telt a nap. suli után a csajokkal be ültünk a kedvenc kávézonkba.
-Helló lányok.-jött oda pár lány.
-Sziasztok!-pilláztunk döbbenten.
-Csinálhatunk veletek képet?-kérdezte egyikük.
-Igen.-bólintottunk akkor esett le mindenkinek hogy vagy Belieberek vagy Directonierek. Aztán Katie elmesélte a sztorit. Mikor ennek vége volt pont kiért a kávénk:


Még dumáltunk aztán amikor megittuk jöhetett a vásárlás. Elmentünk egy közeli kis butikba és mindenki szét széledt ruhát keresni. Az enyém:
Bray:
Shara:
Zoé:
Heath:
Emy:
Amikor mindenki meg volt beültünk a limoba és mindenki haza ment. Még beszéltünk pár órát skypon aztán aludni mentünk. A holnapi nagy nap lesz.

*Másnap Heath szemszöge*
Anya teljesen megváltozott végre újra a régi aki törődik velem. Fura egy kicsit de annyi idő után jól esik. 
-Jó reggelt angyalom.-adott puszit az arcomra.
-Szia.-adtam neki en is. Együtt kajáltunk. Aztán én mentem suliba ő meg a szobába tovább írni a könyvét. Egész nap a csajokkal voltunk. Senki nem várta a ballagást. De el kellet jönnie. Rose mondta a búcsú beszédet:
-Tudom én mindenre fel tudok készülni egy tökéletes beszéddel. De tegnap ez ment. Próbálkoztam, de őszintén nem tudok ma mit mondani. Ez az első alkalom, hogy valahol leragadt a szívem. Azt hiszem most tényleg egy új szakasz kezdődik nem úgy mint általános után. Ma...a mai bálon tényleg egy szakaszt zárunk le az életünkben. Persze ebben az új szakaszban is lesz része tanulásnak. Lesz része fájdalomnak. És minden egyébnek. Hiszen most kezdünk élni..szóval azt mondom akárhová is sodor titeket a szél mindig emlékezzetek: Miss Scooter szavaira: "Fiatalok vagytok! Most kamaszodtok! Most kell élni, mert később már nem lehet! Tehát szegjetek minden szabályt és élvezzétek az életet." Én a 12/C osztály nevében szeretnék köszönetet mondani. Mindenkinek. Az iskola igazgatóbak. A takarítóknak és a gondnokunknak Mr.Todd-nak. De legfőkébb nektek-nézett felénk.-Lehet hogy vitáztunk néha de nektek köszönhetem azt a Rosalie Spaning-ot aki most itt áll.

*Rose szemszöge*
Az igazat megvallva nem készültem azt terveztem szívből beszélek és meg volt a hatása. A bál..az este minden tökéletes volt az nap.Egyet kivéve volt egy álmom...és ez nem vált valóra...Nem is tudom miért vágytam erre. Ez nem szép egy részt Shara-val szemben sem az én Hazza-mmal. De én mégis önfejűen erre vágytam.