2016. október 16., vasárnap

39.rész

*Rose szemszöge*
Lassan vége a nyárnak és mi épp azzal voltunk elfoglalva, hogy mindent elpakoljunk Hawaii-n. A fiúk turnéra mentek mi pedig fősulira vagy egyetemre. Én személy szerint a Juliardra. Erre nagyon is büszke voltam, de mégis megszakadt a szívem amikor arra gondoltam, hogy nem látom többet a barátaimat. De hát ilyen az élet nem igaz?-gondolkodtam ezen miközben a lépcsőn állva figyeltem,hogy futkosnak és kiabálnak. Heather épp a melltartóit kereste. Justin és Katie az ajtóban búcsúzkodott. Brayanna a bőröndjét próbálta becipzározni. Fifi Shara lába alatt szaladgált, aki Niall-el kiabált,hogy egyen gyorsabban.
-És én épp ezt a bandát akarom itt hagyni.-nevettem el magam.-Skacok!-tapsoltam kettőt-Akkor most mindenki fogja meg a cuccait és goo a reptér.
Niall rám nézett és épp mondani akart valamit..vagyis éppen kérdezni.
-Igen hozhatod a kajád.-válaszoltam.Elindultunk a repülőn senki nem szólt semmit. Talán mind úgy éreztük ez az utolsó közös repülőútunk.  Leszálltunk és a limboa ülve én zokogni kezdtem. Amikor elmentem a lányok mellett csak jobban sírtam. Aztán pedig a fiúk magán gépe következett csak ültem ott és néztem, ahogy Harry hátra lendíti a haját és int.
-Szeretlek-olvastam le az ajkáról.

*Emy szemszöge*
Nos ennek is vége. Anya jött értem a reptérre. A kocsiban elkezdtem zokogni. Mind ezt tettük. Sírtunk,mert a nyárnak vége és az egyetem, a turnék el veszik a gyerekkorunk. Sírtunk, mert annyira összenőtt a bandánk, és most mind máshova mentünk. Messze..nagyon messze egymástól.
-Most nagyon nehéz, de ennek így kell lennie.-simogatta meg anyu a vállam.
-Köszönöm,hogy itt vagy.-mosolyogtam rá.

*Zoé szemszöge*
Nem akartam itt lenni..a szobám ablakán ültem és gondolkodtam. Egyszerűen olyan kis tudatlan hülye voltam és annyi,de annyi kérdésem volt. És ezekkel a kérdésekkel nem tudtam mit kezdeni. A legnagyobb fájdalom mégis Louis jelentette. Hiányzott..

*Louis szemszöge*
Nem akartam ilyen messze lenni Zoé-tól. Valahogy amikor nem volt velem nem éreztem úgy mint mellette.
-Louis megyünk.-mondta Harry.
-Menjetek csak pár perc és megyek.-néztem rá. Az ablakban ültem. Megfogtam a telefont és tárcsáztam a számát egy ideig csöngött,de aztán az üzenetrögzítő jelentkezett.
-Szeretlek.-suttogtam bele.

*Bray szemszöge*
Holnap egy kaliforna-i egyetemre megyek. Épp a bőröndömbe pakoltam amikor veszekedést hallottam lentről. Leszaladtam.
-Anya apa ti veszekedtek?-kérdeztem.
-De Brayanna velem marad.-kiabálta anyám.
-Maradjon is. Ő is olyan hisztis mint te vagy.-mondta és azzal ki is rohant apám. Anya felháborodva csapta be a szobája ajtaját.
-Anyu mi volt ez?-mentem be.- Ti sosem vitáztatok.
-Menj már innen.-kiabálta. Nem mondtam semmit.
-Apa miért akadt ki?-nem tágítottam. A szüleim soha nem veszekedtek. Minta házasságban éltek.
-Hát nem érted kicsim.-sírta el magát anyám.-Ő nem az apád. Nekem volt egy szeretőm.
-Micsoda?-nem is fogtam fel amit hallottam. Ez meg hogy lehet? Az apám nem is az apám?
-Remek.-emeltem fel felháborodva a kezem, majd a lábamra csaptam.-A pasim megcsalt a legjobb barátnőmmel..és gyerekük lesz...és még egy évig nem is látom Rose-t és a csajokat...és még azt is meg kell tudnom,hogy..hogy az apám nem is az apám?-zokogtam.
-Kicsim.-jött volna,hogy megöleljen.
-Ne gyere ide.-emeltem fel a kezem.-Én fogok egy taxit és megyek az egyetemre.-azzal kis is sétáltam és nem törődtem azzal amit utánam kiabál.

*Rose szemszöge*
Össze pakoltam minden cuccom. Juliard egyetem..beültem a limuzinba. Viszonylag gyorsan oda értem.
-Hát itt lennék.-sóhajtottam.Elindultam a szobám felé. 113-as. Gyönyörködtem a látványban és egyszer csak neki mentem valakinek.
-Jajj..-nevettem el magam.-Bocsáss meg.
Egy lány volt az.
-Katheniss vagyok. Te pedig Rosalie..az elnök lánya és a One Direction egyik üdvöskéje.-nyújtott kezet.
-Igen.-mosolyodtam el.

*
Név: Katheniss Piercie
Kor:19 

-Melyik  a szobád?-kérdezte.
-113.-mondtam,de sehol nem találom.
-Én is ott vagyok és..-mondta ő. Oda vezetett a szobába. Egy átlagos szoba volt. Fehér falakkal és fa bútorokkal:

-Hűha.-mondtam.-Nem valami színes.
-Én is jobbra számítottam.-mondta Kath.-Az ablak melletti ágyat meghagytam neked.
-Köszi!-mosolyogtam. Le tettem a táskám és elkezdtem kipakolni. Az asztalra tettem párképet,a "bandánkról" ami az első nyáron készült. Pár kis apróságot amit feleslegesen magammal hurcoltam.
Kipakoltam a ruháimat. Két szekrény volt.
-Ez de cuki már.-fogta meg a képet Kath.-A nagy drámás banda ugye?
-Az az első nyarunkon készült.-mondtam.
-Los Angeles-ben, ugye?-kérdzete.
-I..-mondtam volna, hogy igen,de abban a percben kicsapódott az ajtó.
-Na ki kapta a szemben lévő szobát Kath?-jött be két fiú.
-Micheal, Tyler!-ölelte meg őket Katheniss.
-Nem szeretek ölelkezni.-mondta az egyik fiú és lefejtette magáról a lány karjait.
-Ő a szoba társam Rosalie.-mutatott be. Aztán őket is nekem. A bunkó Tyler, aki meg állandóan mosolyog Micheal.
-Sziasztok.-emeltem fel a kezem.
Tyler:

 Micheal:

-Este kimegyünk a térre. Jöttök?-mondta Micheal.
-Persze.-mondtuk mi lányok egyszerre.
-Zsíír.-mosolygott rám.-Akkor ott talizunk.-és ezzel ki is mentek.
-Húha. Ez a Tyler wlég ijesztő.-mondtam.
-Tudod,ő azóta ilyen mióta elvesztette az apját.-magyarázta Kath.
-Honnan ismered őket?-kérdeztem miközben folytattam a pakolást. 
-Micheal-lel jártunk.-dobta le magát az ágyára. 
-És ilyen jóban vagytok.-döbbentem meg.
-Igen,bár kicsit kínos. Tudod,azért mentünk szét, mert egy éve amikor idejött megcsalt engem.
-Jesszusom.-öleltem át.-És szereted még?
-Persze,..-láttam egy könnycseppet a szemében. Megöleltem és vigasztaltam.
-De ő..-folytatta.-Ő boldog..ő nélkülem is boldog. És nem is sejti mit tett velem ez az ölelés..és nem is tudja, mit érzek..
-Ccccssss!-nyugtattam tovább. Rutinos voltam ebben.-Találunk neked valakit.
-Bocsi.-bújt ki a karjaimból és elkezdte törölgetni a szemét.-Még csak most találkoztunk én meg már a gondjaimmal terhellek.
-Semmi baj. Szeretek segíteni. 

Egész délelőtt dumáltunk. Délután kerestem egy kis "biztonságos zúgot" és felhívtam Harryt.
-Szia.-mondtam,olyan boldoggá tett a hangja és, hogy láthatom őt.
-Szia kincsem.-mosolygott és bele túrt a hajába.
-Aaaaahhh!!!! Megbolondítasz.-nevettem el magam.
-Imádom amikor nevetsz.-mondta.
-Szeretlek.-suttogtam és önkéntelenül is egy könnycsepp szökött a szemembe.
-Én is szeretlek. De ne sírj már.-mosolygott rám, és én is ezt tettem. 
-Milyen az egyetem?-kérdezte.-Tök jó..csak az a bajom,hogy mind messze vagytok.
-Nekünk meg tök nagy balhénk volt. Louis be rúgott és elkezdett az utcán kiabálni meg vetkőzni.-mondta.
-Jesszusom, ennyire meg viselte a szakítás?
-Ami azt illeti, azt kiabálta Szeretlek Rosalie..én meg..-sütötte le a szemét.
.-Mit csináltál babám?-kérdeztem. Nem tudom kiért aggódjak hirtelen jobban. 
-Megvertem.-szakította meg a gondolataim Harry.-és kórházban van..-jöttek ki a könnyei.
-Jaj kicsim. De én nem őt szeretem. Csak téged.-mondtam, és annyira ott akartam lenni mellette..szüksége volt rám..én meg 400 kilométerre tőle ültem és néztem a laptopom képernyőjén,ahogy sír.
-Életem szeretlek.-mondtam. Este bementem mikor ők ki  mentek a koncertre. Elindultunk Katheniss-sel a buliba. Ez az utolsó emlékem. Mi történt velem? És mit keresek egy parkolóban szakadt ruhában? Miért nincs velem senki? Mi ez az egész?