2016. április 26., kedd

36.rész

*Bocsi megint késett a rész! De nem jó a telóm . De egy hónap múlva lesz laptopom is meg újj telom is szóval akkor lesz bőven rész :) a mostani nem lett hosszú de azért remélem tetszeni fog. :D jó szórakozást!! :D :)*

*Rose szemszöge*
Harry lesütött szemmel mondta, hogy tőlünk semmit nem akar az az ember. Mind bambán néztünk rá. Nem értettük mit akar ezzel mondani.
-Ezt nem értem.-mondta Brayen.-Csak én vagyok hülye vagy...-itt Harry a szavába vágott.
-Nem vagy hülye. Nem kell aggódni. Én ezt elintézem. Csak bízzatok bennem srácok.
-Harry mit tudsz?-kérdeztem én.
-Ez nem a te dolgod Rosalie.-kezdett el kiabálni.-Nem kell mindenbe bele ütni az orrod. Nem minden rólad szól.
-Nem szól minden rólam Harry. De ez az ember majdnem megerőszakolta Heathert és arra kényszerítette Brayannat, hogy öljön meg valakit.-emeltem fel én is a hangom.-És lehet, hogy nekem még nem tett keresztbe. De ha jól emlékszem, azért ülsz most itt mert engem hívott fel ez az ember, hogy megkeseríti az életem. Szóval ez igen is rólam szól! Tehát most vissza teszed a segged a kanapéra és mindent elmondasz.
Harry ismét el szégyelte magát. Leült és végig folyt egy könnycsepp az arcán.
-Hé!-mentem oda, hogy megöleljem.-Most meg mi a baj? Hallod? Ne sírj már. Nem akartam kiabálni.
-Nem a te hibád!-mondta és a vállamra borulva sírni kezdett. Intettem a srácoknak, hogy menjenek és ők megtették. Egy kis idő után már én is sírtam, de Harry elaludt. Nekem viszont csak az járt a fejemben, hogy mibe keveredett az én kis mackóm. Nem tudtam aludni.
*Heath szemszöge*
Rose mondta, hogy most is elmegyünk nyaralni. Már szinte tudtam ugyanúgy Los Angelesbe megyünk. Azt hiszem el kéne kezdenem pakolni, Meg is tettem, de aztán a gondolataim sírásra kényszerítettek. Féltem Christől. Nem akarom, hogy szabad lábon legyen, Hallottam, hogy valaki kopog. Ki nyitottam és akkor ott állt előttem, Nem akartam  hinni a szememnek.
-Heather!-mondta.-Régen találkoztunk! Nem hiányoztam?
-Mit akarsz tőlünk?-kérdeztem idegesen,
-Kérdezd a drága Harrydet.-mondta ő.
-Nem mondja el.-mondtam.-Ha elmondanád te talán segíthetnénk megoldani és akkor mindenki jól jár. Ha ezt befejezd és normális ember módjára megbeszéled vele akkor Rose azt is elintézi, hogy ne kelljen börtönbe menned.
-Igazán?-láttam rajta valami megbánás félét.
-Gyere be és mondd el mi történt.-nyitottam szélesebbre az ajtót.
-Bízol bennem?-kérdezte.
-Nem!-vágtam rá egyértelmű választ. De beengedtem és felvittem a szobámba.
-Tehát hallgatom.-mondtam.
-Egy este a kislányomért mentünk a nagymamájához. A feleségem anyja nem szeretett engem és sokat veszekedtem a feleségemmel miatta. Aznap is így volt amikor mentünk haza. A kislányom csendben ült hátul. Egy hangot sem adott ki de tudom, hogy sírt. És egyszer csak láttam, hogy..-itt kijöttek a könnyei, de folytatta.-...Hogy valaki száguld felénk és bele hajtott a kocsinkba. Ez a valaki Harry volt. Nem állt meg tovább hajtott én pedig ott maradtam. Egyedül az összetört kocsimban a halott feleségemmel és lányommal.
-És ezért csinálod ezt velünk.-kérdeztem én is könnyes szemmel. Nem akartam el hinni, hogy Harry ilyenre képes volt.
-Én csak...nem tudom.-mondta. -Sajnálom. Főleg tőled kell elnézést kérnem. El menünk a fehér házba és az ember végül vállalta, hogy letölti a büntetését.
*Nem sokkal ezután Emy szemszöge*
Arra keltem fel, hogy nem érzem Zayn erős karját a derekamon. Azonnal lementem meg nézni ott van-e. De ami ott láttam több mint sokkoló.Selena és Zayn ott álltak a konyha közepén és csókolóztak.
-Mi a szar?-kérdeztem.
-Óóó!Fel keltél?-nézett rám Zayn.
-Hát ti mit műveltek?-kérdeztem. És kurva szar érzésem volt. Nagyon mély fájdalmat éreztem a mellkasomban. Nem tudtam mi ez de nagyon úgy éreztem nehéz lesz enyhíteni.
-Hát, el akartam mondani,de nem tudtam,hogyan.
-Nem tudtad, hogyan? Zayn a pasim vagy.
-Volt.-vàgta bele Selena.
-Te ne pofàzz!!!-ordítottam rà.
Nem beszèltem Zaynel többet. Kiküldtem őket én pedig felmentem a szobàmba ès az àgyra borulva bögtem.
*Katie szemszöge*
Reggelt nagyon koràn keltem. Nagyon hiànyzott Justin.
Fel vettem ezt a ruhàt:
Le mentem és csináltam magamnak egy cappuccino-t. Volt még egy kis palacsinta a hűtőben azt tele nyomtam csoki öntettel és megettem. Épp, hogy végeztem valaki csengetett. Ki mentem és sokkolt a látvány Selena Gomez állt előttem. Be csaptam volna az ajtót a szememet forgatva.
-Katie várj.-fogta meg az ajtót.-Csak egy percet kérek.
-Oké.-tártam szélesre az ajtót.  Le ültünk a konyhában egymással szemben.
-Én nem akarok közétek állni. Tudom,hogy Justin boldog veled. Talán érez valamit irántam is de köztünk ez nem működhet én is tudom.-mondta.
-A lényeget Selena.-vágtam a szavába idegesen.
-Tehát bocsánatot akarok kérni. Tőled is a barátnőidtől is. Tudom ezzel nincs megoldva de hibáztam és nagyon megbántam.-kicsordultak a könnyei. Most nem a sztár volt hanem, csak Selena egy átlagos lány akit megbántottak és aki el ítéltek egy hiba miatt, olyanok akik ugyanúgy hibáznak mint ő. Egy átlagos lány akinek szeretetre és egy barátra volt szüksége. Oda mentem és megöleltem. Lejött Shara.
-Ti nem utáljátok egymást?-kérdezte lesokkoltan a lépcsőről.
-Nem beszéltünk.-mondtuk egyszerre.
-Oké..-mondta és kievtte a tejet.-Megetted a palacsintát te szemét.-lökött játékosan oldalba.
-Igen.-mondtam és puszit nyomtam a nővérem arcára.  Selena miután tőle is bocsánatot kért elmentünk vásárolni. Ezeket vettük:


Aztán beültünk egy Starbuck-ba és ettünk egy hambit meg ittunk egy kávét.
-Nekem most mennem kell. Klipp forgatásra kell mennem. Szia.-mondta Selena,
-Szia.-öleltem meg. Ami őt váratlanul érte mert csak később fonta kőrém a karjait.

*Heath szemszöge*
Csak el akartam süllyedni.
-Heath én nem akarlak elveszíteni, de..-megakadt.
-Lou..nem kell magyarázkodni. Én rontottam el.-vágtam a szavába.
-De akkor most mi lesz velünk?-lábadt könnybe a szeme. Ezt látva én sem bírtam már és a karjaiba rogyva sírni kezdtem. Csak ott álltunk ott egymást ölelve és zokogva.
-Szeretlek!-mondta ő.
-Én is szeretlek!-zokogtam én.
-Na ne sírj már.-emelte fel a fejem. Letörölte a könnyeimet.-Mindketten hibáztunk. Szeretném ha velem maradnál.
-El tudjuk felejteni?-szipogtam.
-El.-csókolt meg. Ezután sétálni mentem a parkba és csak smaciztunk.

*Rose szemszöge*
Nem akarok csinálni ma semmit! Elég hülye álmom volt a bankett után. De ez nem lényeg csak ültem lustiztam és Harryval beszéltem.