*Katie szemszöge*
Épp Justinnál voltam, Korán reggel keltem. Az én mackóm még aludt. Ki keltem az ágyból és lementem. Csengettek. Ki mentem megnézni ki az. Egy csomó mikrofont nyomtak a képembe. Be csaptam az ajtót. Ehhez túl álmos voltam. Aztán megint.
-Hát ezt nem hiszem el.-mondtam miközben az ajtóhoz mentem és kinyitottam.
-Selena?-meglepődtem. Sírt.
-Szia.-mondta.-Beszélni szeretnék veletek.
-Miről?-intettem be. Valahogy nem tudtam gonosz lenni vele. Sejtettem, hogy nem rossz szándékkal van itt.
-Justin még nincs fent,.mondtam.
-De igen.-szólalt meg a hátam mögött.-Miért engedted be?
-Beszélni akar velünk.-mondtam. Amikor Justinra néztem láttam, hogy nagyon ideges.
-Beszélni?-húzta el a száját.-Én nem beszélek veled.
-Justin én gondolkodtam...-mondta volna Selena de Justin közbe vágott:
-NEEM!-szinte kiabált.-Nem tudom mit akarsz. De még mindig nem tudlak elfelejteni és mindennap gondolok rád. És tovább akartam lépni de nem megy. Takarodjatok.-mondta.-Mindketten.
Addig kiabált amíg el nem mentünk. Mindketten sírtunk. Én főként azért amit Justin mondott. A parkba mentünk. Épp hogy leültünk hallottuk is hogy kattogtatnak.
-Nem tudunk oda menni ahol nem látnak?.kérdezte Selena.
-De gyere.-fogtam meg a kezét és elhúztam.Futottunk hozzánk.
-Ebből címlap sztori lesz.-mondta nevetve Selena.
-Az tuti.-mosolyogtam én is. Bementünk, Shara és Zoé teljesen ledöbbentek.
-Ti ketten...?-kezdték a kérdést de leintettem őket és behúztam Selly-t a szobámba.
-Mi akartál mondani?-kérdeztem. Selena pedig elmondta, hogy ő még szereti Justint és sajnálja amiket mondott, amiket tett és mindent. Órákig beszélgettünk. Este ment el. Mindent elmondtam a csajoknak.
*Rose szemszöge a bélig egy nap van hátra,*
Reggel boldogan keltem..vagyis nem tudom boldog voltam-e. Amikor a fürdőmben a tükörbe néztem elgondolkodtam. Rájöttem,hogy nagyon hosszú időszak ér végig holnap, hogy mindennek ami eddig boldoggá tett az talán holnap után már nem is számít. Egy ideig még néztem mennyit változtam aztán neki álltam készülni. Fel vettem ezt:
Aztán beültem a liomoba és mentem a suliba.
-Sziasztok.-jött be az osztályfönök.-Tudjátok annak ellenére, hogy mennyi gondom volt veletek mindannyiotokat nagyon szeretem és nem akartam, hogy eljöjjön a ballagásotok napja. Ne tudom mit csinálok majd nélkületek.-mosolygott és mi mind egy emberként kiabáltunk be:
-Vissza jövünk Miss Scooter.
-Köszi srácok.-jöttek ki a könnyei és vele együtt nekünk is. -Azt hittem nem lesz ilyen nehéz.-mondta ő. Mi voltunk az első osztálya.-Nagyon szeretném ha nem esne szét az osztály közösség és a találkozón ugyanígy teljes létszámmal itt lennétek. Most pedig Zoé elmond pár dolgot.
Zoé kiállt az osztály elé és elkezdte darálni a szokásos dumát évkönyvekről meg bál szabályokról stb. stb. Nem sokan figyeltek. Egész lassan telt a nap. suli után a csajokkal be ültünk a kedvenc kávézonkba.
-Helló lányok.-jött oda pár lány.
-Sziasztok!-pilláztunk döbbenten.
-Csinálhatunk veletek képet?-kérdezte egyikük.
-Igen.-bólintottunk akkor esett le mindenkinek hogy vagy Belieberek vagy Directonierek. Aztán Katie elmesélte a sztorit. Mikor ennek vége volt pont kiért a kávénk:
Zoé kiállt az osztály elé és elkezdte darálni a szokásos dumát évkönyvekről meg bál szabályokról stb. stb. Nem sokan figyeltek. Egész lassan telt a nap. suli után a csajokkal be ültünk a kedvenc kávézonkba.
-Helló lányok.-jött oda pár lány.
-Sziasztok!-pilláztunk döbbenten.
-Csinálhatunk veletek képet?-kérdezte egyikük.
-Igen.-bólintottunk akkor esett le mindenkinek hogy vagy Belieberek vagy Directonierek. Aztán Katie elmesélte a sztorit. Mikor ennek vége volt pont kiért a kávénk:
Még dumáltunk aztán amikor megittuk jöhetett a vásárlás. Elmentünk egy közeli kis butikba és mindenki szét széledt ruhát keresni. Az enyém:
Amikor mindenki meg volt beültünk a limoba és mindenki haza ment. Még beszéltünk pár órát skypon aztán aludni mentünk. A holnapi nagy nap lesz.
*Másnap Heath szemszöge*
Anya teljesen megváltozott végre újra a régi aki törődik velem. Fura egy kicsit de annyi idő után jól esik.
-Jó reggelt angyalom.-adott puszit az arcomra.
-Szia.-adtam neki en is. Együtt kajáltunk. Aztán én mentem suliba ő meg a szobába tovább írni a könyvét. Egész nap a csajokkal voltunk. Senki nem várta a ballagást. De el kellet jönnie. Rose mondta a búcsú beszédet:
-Tudom én mindenre fel tudok készülni egy tökéletes beszéddel. De tegnap ez ment. Próbálkoztam, de őszintén nem tudok ma mit mondani. Ez az első alkalom, hogy valahol leragadt a szívem. Azt hiszem most tényleg egy új szakasz kezdődik nem úgy mint általános után. Ma...a mai bálon tényleg egy szakaszt zárunk le az életünkben. Persze ebben az új szakaszban is lesz része tanulásnak. Lesz része fájdalomnak. És minden egyébnek. Hiszen most kezdünk élni..szóval azt mondom akárhová is sodor titeket a szél mindig emlékezzetek: Miss Scooter szavaira: "Fiatalok vagytok! Most kamaszodtok! Most kell élni, mert később már nem lehet! Tehát szegjetek minden szabályt és élvezzétek az életet." Én a 12/C osztály nevében szeretnék köszönetet mondani. Mindenkinek. Az iskola igazgatóbak. A takarítóknak és a gondnokunknak Mr.Todd-nak. De legfőkébb nektek-nézett felénk.-Lehet hogy vitáztunk néha de nektek köszönhetem azt a Rosalie Spaning-ot aki most itt áll.
*Rose szemszöge*
Az igazat megvallva nem készültem azt terveztem szívből beszélek és meg volt a hatása. A bál..az este minden tökéletes volt az nap.Egyet kivéve volt egy álmom...és ez nem vált valóra...Nem is tudom miért vágytam erre. Ez nem szép egy részt Shara-val szemben sem az én Hazza-mmal. De én mégis önfejűen erre vágytam.
-Szia.-adtam neki en is. Együtt kajáltunk. Aztán én mentem suliba ő meg a szobába tovább írni a könyvét. Egész nap a csajokkal voltunk. Senki nem várta a ballagást. De el kellet jönnie. Rose mondta a búcsú beszédet:
-Tudom én mindenre fel tudok készülni egy tökéletes beszéddel. De tegnap ez ment. Próbálkoztam, de őszintén nem tudok ma mit mondani. Ez az első alkalom, hogy valahol leragadt a szívem. Azt hiszem most tényleg egy új szakasz kezdődik nem úgy mint általános után. Ma...a mai bálon tényleg egy szakaszt zárunk le az életünkben. Persze ebben az új szakaszban is lesz része tanulásnak. Lesz része fájdalomnak. És minden egyébnek. Hiszen most kezdünk élni..szóval azt mondom akárhová is sodor titeket a szél mindig emlékezzetek: Miss Scooter szavaira: "Fiatalok vagytok! Most kamaszodtok! Most kell élni, mert később már nem lehet! Tehát szegjetek minden szabályt és élvezzétek az életet." Én a 12/C osztály nevében szeretnék köszönetet mondani. Mindenkinek. Az iskola igazgatóbak. A takarítóknak és a gondnokunknak Mr.Todd-nak. De legfőkébb nektek-nézett felénk.-Lehet hogy vitáztunk néha de nektek köszönhetem azt a Rosalie Spaning-ot aki most itt áll.
*Rose szemszöge*
Az igazat megvallva nem készültem azt terveztem szívből beszélek és meg volt a hatása. A bál..az este minden tökéletes volt az nap.Egyet kivéve volt egy álmom...és ez nem vált valóra...Nem is tudom miért vágytam erre. Ez nem szép egy részt Shara-val szemben sem az én Hazza-mmal. De én mégis önfejűen erre vágytam.









Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése