2015. október 14., szerda

32.rész

*Sziasztok egy kissé depis hangulatom vam szal ma jöhet egy kis vita.

*Rose szemszöge*
Az ébresztő keltett fel a rémálmomból. Azt álmodtam, hogy Harry egy másik lánnyal kézen fogva sétál és megcsókolja! 7kor keltem mert apu egy konferenciáján nekem is részt kellett vennem. Ez volt,az első ilyen alkalom. Kicsit izgulok is miatta. Fel vettem egy papucsot és kimentem.
-Jó reggelt Rose.-köszöntött apu.
-Szia. -nyomtam puszit az arcára.
-Fel készültél?-kérdezte.
-A lehető legjobban.-mosolyogtam. A konferencia nem tartott sokáig egy sziget miatt kellett beszéljek. Egy orosz befektető üdülő központot akar rajta, de nincs tisztában az értékével.
-Nem fogom hagyni, hogy lerombolja a természetet.-mondtam. Apu meg csak büszkén mosolygott.-Annak a szigetnek nagyon nagy értéke van. Egy csomó állat faj és mégtöbb egzotikus növény faj él ott amik a sziget át építésével el tünnek. Az egyik barlangban olyan gyógyító levegő van ami sehol máshol. Az egész sziget olyan élettel teli és csodás. Apu belegyezése nélkül nem építheti át és ő a természet mellett van. -ezután büszkén vissza sétáltam.

*Eközben Zoé szemszöge*
Reggel ötkor arra keltem, hogy Katie már megint kiabál. Lementem megnézni mi baja, ahogy Shara is.
-HALOTT!-ordított Katie zokogva.
-Ki? Kate mi van?-kérdeztük de ő csak sírt. Észrevettem, hogy a földön van a vonalas telefon.
-Halo!-szóltam a telefonba. Egy orvos volt el mondta, hogy anyunak balesete volt és amikor be vitték ők mindent meg tettek de nem tudtak segíteni rajta. Ezt meghallottam és nekem is megindultak a könnyeim.
-Köszönöm!-mondtam és letettem a kagylót miközben könnybe lábadt az én szemem is. Shara csak nézett, hogy mi a bajom nekem is.
-Anyu halott!-sóhajtottam. Egyszerre egymás karjaiba boroltunk és bögtünk pizsiben a konyha padlón. Pár órával később felhívtam Rose-t. Csak én voltam olyan állapotban,hogy beszélni tudjak vele. Miután elmondtam neki ő azonnal feljött. Beengedtük.
-Drágáim!-probált átölelni mindenkit.-Öszinte részvétem.
-Szeretünk Rose.-mondtuk egyszerre. Kicsit később már itt voltak a fiúk és Emy-ék is. Én személy szerint kicsit megnyugodtam Lou karjaiban. Katie még mindig sírt. Justin meg csak édesen puszilgatta és jó szorosan magához ölelte. Többnyire azzal ment el a nap, hogy smaciztunk és dumáltunk. Én el is aludtam.

*Katie szemszöge a temetés napján*
Nagyon lesokkolt,hogy anyám halott. Két napig nem tudtam abba hagyni a sírást. Szerencsére a barátaim,az én Justinom és persze a hugaim velem voltak. Ma van anya temetése. Mr.Spaning a fehér házban szervezte meg a gyászvacsorát. És gyönyörű,igazán anyának méltó temetést csinált.
-Őszinte részvétem! Nem hiszem,hogy ezzel sokat tudok segíteni de én még szeretlek titeket csajok!-mondta Bray.
-Nem is tudom mit mondjak. Tudom nem illik igy felkészületlenül ilyen helyre jönni! De hát mégis ki volt erre felkészűlve? Három 15 éves lány? Nem senki. Erre nem lehet felkészülni. Lehet,hogy holnapi nap áldozatai épp itt ülnek köztünk. A halál kegyetlen és kíméletlen. De ha el is veszítünk valakit..jusson eszünkbe,hogy egyszer majd igen is viszont látjuk őket, mert mennyország létezik és az olyan jó emberek mint Mrs.Jonhson oda kerülnek.-mondta Emy.
-Van aki azt mondja a sztárok beképzelt marhák.-mondta Justin. Anyám temetésén fura érzés ezen gondolkodni..de észveszejtő abban az öltönyben.-Ezeknek az embereknek el kell mondjam,hogy tévednek. Két napig együtt sírtam Katie-vel. Nekem is nagy sokk volt hogy el vesztettem őt. Jobban voltam az anyósommal ami fura jelenség.-itt meg volt hatás szünet. Olyan jó pasi..még ilyenkor is mosolyt tudni csalni az arcokra.-Őszinte részvétem lányok. Ha én vesztenék el valakit a családomból nem is tudom mit csinálnék.
-Te nem veszíthetsz el senkit a családoból!-futott oda hozza Jazmine és megölelte.-Hiszen mi nagyon szerteünk.-na erre jöttek ki mindenki könnyei.
-Én is szeretlek nagy lány!-kapta a karjába és ült vissza mellém.
-Én is beszélhetek?-pislogott rám a kis lány Justin öléből.
-Persze!-a kezembe vettem és ki vittem az emelvényhez.
-Én nem tudom milyen érzés elveszíteni a mamám. De elhiszem,hogy nagyon rossz. Ha a ti mamátok meghalt én szivesen megosztom veletek az enyémet.-mindenkinek kijöttek a könnyei.
-Nagyon édes dolgok hangzottak el itt.-mondta Rose. Ezen a beszéden tuti megint sírógörcsöt kapok.-Nem lehet át érezni a fájdalmat amit a szívben érzünk amikor elvesztünk valakit,addig amíg nem tapasztaljuk. Nem lehet tudni milyen szenvedés amíg nem vesztettünk el olyan valakit akit igazán szerettünk. Nekem a második otthonom volt Mrs.Jonshonnál. Nekem még arról is nehéz beszélni amit én érzek akkor mit mondana Katie vagy Shara vagy Zoé. Csajok sok kitartást! Történjen bármi én itt vagyok.
Ezután jött a gyászvacsora. Majd még hallgattuk az emberek sajnálatát aztán haza mentünk Justin villájába Jazmine-nel és Jackson-nal . Otthon Justin szenvedélyesen megcsókolt.
-Nekem nincs kedvem!-néztem a szemébe.
-Tudom!-mosolyodott el.-És megértem.
-Jajj de cuki.-mondta Jackson.-Nem tosznak me nem él az anyós.-ezen nagyon elkezdtem röhögni. Miután kiröhögtük magunkat a kissrác beszólásán,elmentünk fürdeni. Elöször a két kicsi aztán én és Justin. Aztán csináltunk tojásrántottát vacsira. A srácok gyorsan elaludtak. Én viszont még órákig sírtam Justin karjaiban. El akartam mondani neki,hogy nagyon hálás vagyok amiért velem van, és szeretem. De egy hang se jott ki a torkomon és tisztában voltam vele, hogy tudja.

2015. október 1., csütörtök

31.rész

*Sziasztook! Sorry, hogy a 30. Rész olyan nagyon rövid lett de most itt egy hosszabb rész!

*Rose szemszöge*
Amikor péntek este haza értem hulla részeg voltam. Egy helyi kis kávézóban tartottuk meg a bulit. Haza értem. Elég fura volt, hogy a kaputól az ajtóig rózsaszirmok és gyertyákkal volt szegélyezve a járda. A házban ugyan úgy a hátso ajtóig. Ki mentem. Gondoltam meg kell néznem mi az. A medence soha nem volt olyan szépen körbe világítva mint most, a parton egy kétszemélyes napozóágy, a mednecében pedig egy 2 személyes matracon ott uszkált az én kis Harrym.
-Szia.-mondta-úgy tudom ma valaki 17 lett.
-Részeg 17!-figyelmeztettem tréfásan.
-Úgy több dologra vehetlek rá!-ugrotte le a martacrol. Bele mártotta a fejét a vízbe és hirtelen felhúzta.
-Mennyire merész egy részeg 17 éves lány?-nézett rám kihívóan.
-Nem is tudom.-feleltem.-A lehető legjobban!-ültem le a medence szélére. -uram! Segítene?-fordultam meg. Ő szép lassan simított végig a derekamon, mehcsókolta a hátam majd ezt kétszer előröl.
-Részeg vagyok!-jeleztem neki és reménykedtem benne, hogy érti a célzást, hogy akarom őt.
-Tudom!-mondta. Lassan le húzta a cipzárt a ruhámon és levette. Aztán a melltartóm körvonalánál kezdett játszani a keze.
-Ne kínozz.-mondta.
-Te vállaltad.-vágott vissza.
-Ez életem legszebb szülinapja.-fordultam felé és néztem mélyen a szemébe.
-Akkor tegyük még szebbé.-rántott be a vízbe.-még nem tudom mennyire beválalos egy 17 éves részeg lány.
-Akkor figyelj!-simítottam végig a hasán, majd a mellkasán és aztán levettem a melltartóm. Harry megcsókolt és abban a percben annyira el vesztettem a fonalat, hogy rá bíztam magam és hagytam, hogy kényesztessen. Életemben nem éreztem még magam ilyen jól senkivel.

*Zoé szemszöge*
Rose bulijáról haza fele tántorogtunk amikor egyszer csak valaki kiabálni kezdett.
-Hölgyeim! Hölgyeim!-szólt. Mind hárman meg fordultunk. Két zsaru állt velünk szemben.
-Nem látták ezt a személyt.-mutatott egy képet.
-Nem!-vonta fel a szemöldökét Katie.- mégis miért kellett volna látnom? Én nem foglalkozom ilyen faszikkal.
-Ön fogyasztott alkoholt?-nézett rá az egyik zsaru.
-Aztán??-nézett végig rajta lenézően a húgom.- ha igen akkor ahhoz magának van köze? Hát nincs akkor menjen haza!!
-Sajnálom Hölgyeim de velem kell jönniük.-mondta a zsaru. Ám ekkor a semmiből kerültek elő a fiúk.
- Jó napot biztos úr!-nyújtotta a kezét Lou.-Louis Tomilson.
-Jó napot! Ezek a hölgyek alkoholt fogyasztottak és még nem múltak el 18 évesek.
-Elnézést Mr. Tomilson a lányom meg öl ha nem kérek magától autogrammot. Alá írná ezt?-nyomott egy papírt és egy tollat Lou kezébe a másik zsaru.
-Persze!-mondta.-Hogy hívják a kislányt?
-Csak címezze Jack-nek.-legyintett egyet. Erre mind nevetésben törtünk ki.
-A lányokért nem kell aggódniuk!-adta vissza a papírt.-Majd én gondoskodom róla.-és eközben át karolta a derekam.

*Katie szemszöge másnap nagyából jozanon*
Azt hiszem én ittam a legtöbbet a bulin. Így legalább egy kis időre elfeljetettem mit mondott Justin. A csajok most mondják össze is vesztem egy zsaruval. Amikor fel keltem mindenki aludt még. Valaki csengetett. Az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Justin állt előttem.
-Szia!-mondta.-beszélnünk kell.
-Szia. Nincs miről beszélnünk.-probáltam be csukni az ajtót de ő megfogta.
-Sajnálom!-mondta.
-Nem megyek vele sokra.
-Be mehetek?-kérdezte.
-Gyere.-álltam félre az ajtóból.
-Katie nagyon sokat gondolkodtam. És Selena nem kell. Nekem te vagy az életem.
-Justin ezt már egyszer elhittem.-néztem rá fenyegetőn. Ezzel közölve, hogy nem adom magam könnyen.
-Ha nem szeretnélek,  nem lennél a feleségem.-fogta meg a kezem. Mosolyogtam. Ezzel már majdnem megkapta amit akart.
-Nem tudom mit tegyek!-mondtam.
-Mondj igen-t csak most utoljára.-mélyen a szemembe nézett és akkor elvesztem A tekintetében.
-Okéé!-sóhajtottam, és a karjaiba vetettem magam. Szeretem. Nagyon nagyon és biztos vagyok benne, hogy ő is szeret engem.

30.rész

*sziaszAm stok! Most az elején egy kicsit lelkiznék, hiszen ez a 30. Része a blognak! Tehát elöször is nagyon köszönöm, hogy mellettem voltatok és egyáltalán olvassátok. Remélem azért tetszik is ez nektek mert nem nagyon kevés vissza jelzést kapok :( na mindegy ennyit Rami kis lelkijéről! Elkezdem a 30.részt*

*Rose szemszöge*
Megint ki jöttünk a természetbe. Sajna csak 1 hétvégére de azért nagyon jól éreztem magam. Ám most épp egy szép álomból keltem fel hétfő reggel. Nagyon fáradt voltam. Lementem, hogy csinálok egy capuccinot.
-Jó reggelt hölgyem!-üdvözölt az inas.
-Jó reggelt!-köszöntem én is.- Apu mit vett nekem?-kérdeztem ugyanis minden szülinapomon mint mnmrna g adj bjfcost is apu valami nagyon királyat vett.
-Az elnök urnak korán el kellett menni, de megkért, hogy adjam át ezt.-nyomott a kezembe egy hatalmas dobozt.
-Jesszus ebbe meg mi van?-nevettem el magam.
-Nyissa ki.-kacsintott Fred. Kinyitottam és egy kis doboz volt benne.
-Ötletes apa.-vettem a kis dobozt a kezembe. Amint kinyitottam sikítani kezdtem és majdnem el dobtam az agyam egy ferrari kulcsát tartottam a kezemben. Vagy 20 percig tartott míg ezt fel dolgoztam. Jó lehet hogy az elnök lánya vagyok, de nem vagyok egy elkényesztettt p*cs* aki egyet csettint és megkapja amit kért. Ki mentem és ez a szépség fogadott:

Nem  hittem a szememnek. Gyorsan fel öltöztem és beültem a kocsiba. Elmentem  csajokért. Mind nagyon oda voltak a kocsinak. Elég uunalamas volt minden óra. Egész nap a felköszöntéseket hallgattam meg vagy ezerszer mondtam el, hogy holnap lesz a buli, hiszen ma péntek van. A péntek gyorsan el telt, ahogy az elöző nap is. Ám amikor haza értem nagyobb ajándék várt mint egy drága Ferarri!

*ha tudni akarod mi az komiii! Tényleg bocsi, hogy ilyen kevesteírolk,de le fog merülni a telom*