*Sziasztok egy kissé depis hangulatom vam szal ma jöhet egy kis vita.
*Rose szemszöge*
Az ébresztő keltett fel a rémálmomból. Azt álmodtam, hogy Harry egy másik lánnyal kézen fogva sétál és megcsókolja! 7kor keltem mert apu egy konferenciáján nekem is részt kellett vennem. Ez volt,az első ilyen alkalom. Kicsit izgulok is miatta. Fel vettem egy papucsot és kimentem.
-Jó reggelt Rose.-köszöntött apu.
-Szia. -nyomtam puszit az arcára.
-Fel készültél?-kérdezte.
-A lehető legjobban.-mosolyogtam. A konferencia nem tartott sokáig egy sziget miatt kellett beszéljek. Egy orosz befektető üdülő központot akar rajta, de nincs tisztában az értékével.
-Nem fogom hagyni, hogy lerombolja a természetet.-mondtam. Apu meg csak büszkén mosolygott.-Annak a szigetnek nagyon nagy értéke van. Egy csomó állat faj és mégtöbb egzotikus növény faj él ott amik a sziget át építésével el tünnek. Az egyik barlangban olyan gyógyító levegő van ami sehol máshol. Az egész sziget olyan élettel teli és csodás. Apu belegyezése nélkül nem építheti át és ő a természet mellett van. -ezután büszkén vissza sétáltam.
*Eközben Zoé szemszöge*
Reggel ötkor arra keltem, hogy Katie már megint kiabál. Lementem megnézni mi baja, ahogy Shara is.
-HALOTT!-ordított Katie zokogva.
-Ki? Kate mi van?-kérdeztük de ő csak sírt. Észrevettem, hogy a földön van a vonalas telefon.
-Halo!-szóltam a telefonba. Egy orvos volt el mondta, hogy anyunak balesete volt és amikor be vitték ők mindent meg tettek de nem tudtak segíteni rajta. Ezt meghallottam és nekem is megindultak a könnyeim.
-Köszönöm!-mondtam és letettem a kagylót miközben könnybe lábadt az én szemem is. Shara csak nézett, hogy mi a bajom nekem is.
-Anyu halott!-sóhajtottam. Egyszerre egymás karjaiba boroltunk és bögtünk pizsiben a konyha padlón. Pár órával később felhívtam Rose-t. Csak én voltam olyan állapotban,hogy beszélni tudjak vele. Miután elmondtam neki ő azonnal feljött. Beengedtük.
-Drágáim!-probált átölelni mindenkit.-Öszinte részvétem.
-Szeretünk Rose.-mondtuk egyszerre. Kicsit később már itt voltak a fiúk és Emy-ék is. Én személy szerint kicsit megnyugodtam Lou karjaiban. Katie még mindig sírt. Justin meg csak édesen puszilgatta és jó szorosan magához ölelte. Többnyire azzal ment el a nap, hogy smaciztunk és dumáltunk. Én el is aludtam.
*Katie szemszöge a temetés napján*
Nagyon lesokkolt,hogy anyám halott. Két napig nem tudtam abba hagyni a sírást. Szerencsére a barátaim,az én Justinom és persze a hugaim velem voltak. Ma van anya temetése. Mr.Spaning a fehér házban szervezte meg a gyászvacsorát. És gyönyörű,igazán anyának méltó temetést csinált.
-Őszinte részvétem! Nem hiszem,hogy ezzel sokat tudok segíteni de én még szeretlek titeket csajok!-mondta Bray.
-Nem is tudom mit mondjak. Tudom nem illik igy felkészületlenül ilyen helyre jönni! De hát mégis ki volt erre felkészűlve? Három 15 éves lány? Nem senki. Erre nem lehet felkészülni. Lehet,hogy holnapi nap áldozatai épp itt ülnek köztünk. A halál kegyetlen és kíméletlen. De ha el is veszítünk valakit..jusson eszünkbe,hogy egyszer majd igen is viszont látjuk őket, mert mennyország létezik és az olyan jó emberek mint Mrs.Jonhson oda kerülnek.-mondta Emy.
-Van aki azt mondja a sztárok beképzelt marhák.-mondta Justin. Anyám temetésén fura érzés ezen gondolkodni..de észveszejtő abban az öltönyben.-Ezeknek az embereknek el kell mondjam,hogy tévednek. Két napig együtt sírtam Katie-vel. Nekem is nagy sokk volt hogy el vesztettem őt. Jobban voltam az anyósommal ami fura jelenség.-itt meg volt hatás szünet. Olyan jó pasi..még ilyenkor is mosolyt tudni csalni az arcokra.-Őszinte részvétem lányok. Ha én vesztenék el valakit a családomból nem is tudom mit csinálnék.
-Te nem veszíthetsz el senkit a családoból!-futott oda hozza Jazmine és megölelte.-Hiszen mi nagyon szerteünk.-na erre jöttek ki mindenki könnyei.
-Én is szeretlek nagy lány!-kapta a karjába és ült vissza mellém.
-Én is beszélhetek?-pislogott rám a kis lány Justin öléből.
-Persze!-a kezembe vettem és ki vittem az emelvényhez.
-Én nem tudom milyen érzés elveszíteni a mamám. De elhiszem,hogy nagyon rossz. Ha a ti mamátok meghalt én szivesen megosztom veletek az enyémet.-mindenkinek kijöttek a könnyei.
-Nagyon édes dolgok hangzottak el itt.-mondta Rose. Ezen a beszéden tuti megint sírógörcsöt kapok.-Nem lehet át érezni a fájdalmat amit a szívben érzünk amikor elvesztünk valakit,addig amíg nem tapasztaljuk. Nem lehet tudni milyen szenvedés amíg nem vesztettünk el olyan valakit akit igazán szerettünk. Nekem a második otthonom volt Mrs.Jonshonnál. Nekem még arról is nehéz beszélni amit én érzek akkor mit mondana Katie vagy Shara vagy Zoé. Csajok sok kitartást! Történjen bármi én itt vagyok.
Ezután jött a gyászvacsora. Majd még hallgattuk az emberek sajnálatát aztán haza mentünk Justin villájába Jazmine-nel és Jackson-nal . Otthon Justin szenvedélyesen megcsókolt.
-Nekem nincs kedvem!-néztem a szemébe.
-Tudom!-mosolyodott el.-És megértem.
-Jajj de cuki.-mondta Jackson.-Nem tosznak me nem él az anyós.-ezen nagyon elkezdtem röhögni. Miután kiröhögtük magunkat a kissrác beszólásán,elmentünk fürdeni. Elöször a két kicsi aztán én és Justin. Aztán csináltunk tojásrántottát vacsira. A srácok gyorsan elaludtak. Én viszont még órákig sírtam Justin karjaiban. El akartam mondani neki,hogy nagyon hálás vagyok amiért velem van, és szeretem. De egy hang se jott ki a torkomon és tisztában voltam vele, hogy tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése