2015. október 1., csütörtök

31.rész

*Sziasztook! Sorry, hogy a 30. Rész olyan nagyon rövid lett de most itt egy hosszabb rész!

*Rose szemszöge*
Amikor péntek este haza értem hulla részeg voltam. Egy helyi kis kávézóban tartottuk meg a bulit. Haza értem. Elég fura volt, hogy a kaputól az ajtóig rózsaszirmok és gyertyákkal volt szegélyezve a járda. A házban ugyan úgy a hátso ajtóig. Ki mentem. Gondoltam meg kell néznem mi az. A medence soha nem volt olyan szépen körbe világítva mint most, a parton egy kétszemélyes napozóágy, a mednecében pedig egy 2 személyes matracon ott uszkált az én kis Harrym.
-Szia.-mondta-úgy tudom ma valaki 17 lett.
-Részeg 17!-figyelmeztettem tréfásan.
-Úgy több dologra vehetlek rá!-ugrotte le a martacrol. Bele mártotta a fejét a vízbe és hirtelen felhúzta.
-Mennyire merész egy részeg 17 éves lány?-nézett rám kihívóan.
-Nem is tudom.-feleltem.-A lehető legjobban!-ültem le a medence szélére. -uram! Segítene?-fordultam meg. Ő szép lassan simított végig a derekamon, mehcsókolta a hátam majd ezt kétszer előröl.
-Részeg vagyok!-jeleztem neki és reménykedtem benne, hogy érti a célzást, hogy akarom őt.
-Tudom!-mondta. Lassan le húzta a cipzárt a ruhámon és levette. Aztán a melltartóm körvonalánál kezdett játszani a keze.
-Ne kínozz.-mondta.
-Te vállaltad.-vágott vissza.
-Ez életem legszebb szülinapja.-fordultam felé és néztem mélyen a szemébe.
-Akkor tegyük még szebbé.-rántott be a vízbe.-még nem tudom mennyire beválalos egy 17 éves részeg lány.
-Akkor figyelj!-simítottam végig a hasán, majd a mellkasán és aztán levettem a melltartóm. Harry megcsókolt és abban a percben annyira el vesztettem a fonalat, hogy rá bíztam magam és hagytam, hogy kényesztessen. Életemben nem éreztem még magam ilyen jól senkivel.

*Zoé szemszöge*
Rose bulijáról haza fele tántorogtunk amikor egyszer csak valaki kiabálni kezdett.
-Hölgyeim! Hölgyeim!-szólt. Mind hárman meg fordultunk. Két zsaru állt velünk szemben.
-Nem látták ezt a személyt.-mutatott egy képet.
-Nem!-vonta fel a szemöldökét Katie.- mégis miért kellett volna látnom? Én nem foglalkozom ilyen faszikkal.
-Ön fogyasztott alkoholt?-nézett rá az egyik zsaru.
-Aztán??-nézett végig rajta lenézően a húgom.- ha igen akkor ahhoz magának van köze? Hát nincs akkor menjen haza!!
-Sajnálom Hölgyeim de velem kell jönniük.-mondta a zsaru. Ám ekkor a semmiből kerültek elő a fiúk.
- Jó napot biztos úr!-nyújtotta a kezét Lou.-Louis Tomilson.
-Jó napot! Ezek a hölgyek alkoholt fogyasztottak és még nem múltak el 18 évesek.
-Elnézést Mr. Tomilson a lányom meg öl ha nem kérek magától autogrammot. Alá írná ezt?-nyomott egy papírt és egy tollat Lou kezébe a másik zsaru.
-Persze!-mondta.-Hogy hívják a kislányt?
-Csak címezze Jack-nek.-legyintett egyet. Erre mind nevetésben törtünk ki.
-A lányokért nem kell aggódniuk!-adta vissza a papírt.-Majd én gondoskodom róla.-és eközben át karolta a derekam.

*Katie szemszöge másnap nagyából jozanon*
Azt hiszem én ittam a legtöbbet a bulin. Így legalább egy kis időre elfeljetettem mit mondott Justin. A csajok most mondják össze is vesztem egy zsaruval. Amikor fel keltem mindenki aludt még. Valaki csengetett. Az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Justin állt előttem.
-Szia!-mondta.-beszélnünk kell.
-Szia. Nincs miről beszélnünk.-probáltam be csukni az ajtót de ő megfogta.
-Sajnálom!-mondta.
-Nem megyek vele sokra.
-Be mehetek?-kérdezte.
-Gyere.-álltam félre az ajtóból.
-Katie nagyon sokat gondolkodtam. És Selena nem kell. Nekem te vagy az életem.
-Justin ezt már egyszer elhittem.-néztem rá fenyegetőn. Ezzel közölve, hogy nem adom magam könnyen.
-Ha nem szeretnélek,  nem lennél a feleségem.-fogta meg a kezem. Mosolyogtam. Ezzel már majdnem megkapta amit akart.
-Nem tudom mit tegyek!-mondtam.
-Mondj igen-t csak most utoljára.-mélyen a szemembe nézett és akkor elvesztem A tekintetében.
-Okéé!-sóhajtottam, és a karjaiba vetettem magam. Szeretem. Nagyon nagyon és biztos vagyok benne, hogy ő is szeret engem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése